Albertus Magnus
[-túsz -nusz] (kb. 1200-1280) német teológus és filozófus. Az akkortájt újra felfedezett Arisztotelész követője, s a skolasztikus teológia tanítója volt; a fiatal Domonkos-rend tagja, a keresztes háborúk hirdetője volt. 1931-ben szentté avatták.