géniusz
[-usz] 1. a római vallásban az egyes emberek saját védőszelleme, személyiségének, erejének
kifejezője. A családapa ~-a egyben a családé is (~ familiae [-ié]), a családanya ~-át sokszor Júnónak-* is nevezték. 2. átv. (nagy) szellem, tehetség, lángész. 3. géniusz loci = a hely szelleme. (lat.)