Ci-xi
Ci-xi; Ce-hszi, Tz’u-hsi (átírásváltozatok); ered. Xiaoqin; Jehenala (*1835. nov. 29. Peking, fl908. nov. 15. Peking): kínai császárné. A -+Qing dinasztia utolsó fél évszázadának meghatározó személyisége. Mandzsúriái hivatalnok családból származott. Xian-feng (Hszien-feng) császár (ur. 1850-61) ágyasa lett (1851). Félje halála után anyacsászámévá emelkedett, s kiskorú fia, Tong-zhi (Tung-csi; ur. 1861-75), majd unokaöccse, az általa a császári trónra ültetett, ötéves Guang-xu (Kuang-hszü; ur. 1875-1908) gyámjaként uralkodott. Guang-xu 16 éves korában Ci-xi;nek le kellett mondania a régensségről, de a hatalmat továbbra is a kezében tartotta. Egy reformpárti miniszter, Gong hg. volt a tanácsadója (1861-84, 1894-98). A →„száznapos reformok” után, amelyek során átmenetileg eltávolították (1898), konzervatív politikát folytatott. Ravasz és kegyetlen cselszövő volt; az 1898-as reformmozgalmat elfojtotta, a reformokat támogató császárt elfogatta, s házi őrizetben tartotta, a reformmozgalom hat vezetőjét pedig kivégeztette. Kezdetben támogatta a terjeszkedő külföldi imperializmus elleni →YiAeíuan-felkelést (boxerlázadás), de nyolc Ny-i ország intervenciójának győzelme (1901) után ellene fordult, s kiszolgáltatta Kínát a külföldi hatalmaknak. A reformok csak halála után folyatódhattak.
Forrás: Magyar Nagylexikon, 5. kötet, Magyar Nagylexikon Kiadó, 476. oldal