Colloredo
Colloredo: osztrák főnemesi család. Az Udine melletti ősi várat Melsi Ottobon és Wilhelm építtette 1302-től. Melsi Wilhelmtől származik a család három ága: az asquini (1693-ban kihalt), a bernhardi és a fiatalabb hercegi ág. Az utóbbi ágból származó Ferdinand Colloredo (*1635, 11689) fiai alapították a wallseei (waldseei) v. hercegi, valamint a rudolfi ágat. A család tagjai 1629-ben, ill. 1724- ben német birodalmi grófi, Rudolph Joseph Colloredo (*1706, 11788) birodalmi alkancellár 1763-ban német birodalmi hercegi, 1764-ben cseho.-i hercegi rangot, 1765-ben magyar indigenátust kapott. Franz Gundaccar Colloredo hg. a Mannsfeld Mária grófnővel kötött házassága után, 1789-től —Mannsfeld hg.-nek nevezte magát. A család számos tagja vezető szerepet játszott az osztrák hadseregben és a politikai életben. Rudolf Colloredo gr. (*1585, 11657) altábornagyként harcolt a harmicéves háborúban, majd a cseho.-i hadsereg parancsnoka, végül tábornagyi rangban Prága kormányzója volt. Franz de Paula —Wallsee gr. (*1736, 11806) I. Ferenc titkos kabinetminisztere (1792-től), az osztrák külügyek egyik irányítója, Hieronymus Joseph Colloredo gr. (*1732, 1*1812) Salzburg utolsó hercegérseke (1772-től) és II. József reformjainak támogatója volt. Hieronymus —Mannsfeld gr. (*1775, 11822) 1796-ban Itáliában, majd Hohenlindennél és vezérőrnagyként Caldierónál harcolt a franciák ellen; az 1809-es győri csatában altábornagyként vett részt, majd a lipcsei csatában (1813) az első osztrák hadtestet vezényelte. Franz Gundaccar —Mannsfeld hg. (1802, 11852) 1848-ban részt vett a prágai felkelés leverésében, a magyaro.-i hadműveletek során harcolt Kápolnánál és Komáromnál, 1849 tavaszán altábornagyi rangban a Csallóközben állomásozott, majd részt vett Komárom körülzárásában; 1850. okt.-ben a II. hadtest főparancsnokává nevezték ki. Joseph Franz Hieronymus —Mannsfeld hg. (*1813,11895) a birodalmi tanács (1860), a felsőház (1861), a cseh tartománygyúlés tagja (1867), a felsőház elnöke (1868-69) volt.
Forrás: Magyar Nagylexikon, 5. kötet, Magyar Nagylexikon Kiadó, 534. oldal