ambo
ambo <gör. anabainein ‘felmenni’ igéből>: az ókeresztény templomban emelvény, ahonnan istentisztelet (^mise) alatt a szentírási szakaszokat felolvassák, az egyes énekeket (pl. →tractus) éneklik. Helye a szentély és a hajó találkozásánál van, gyakran a szentélykorlátba építve, ekkor a neve →kancellus. Két ambo esetén egyikről a szentleckét, másikról az evangéliumot olvasták. A →szószék középkori
terjedésével az ambo viszszaszorult; a II. vatikáni zsinat után az ambo az igeliturgia színhelye.
Forrás: Magyar Nagylexikon, 1. kötet, Magyar Nagylexikon Kiadó, 711. oldal