aratás
aratás: a szemes gabonafélék (búza, árpa, rozs, zab, köles stb.) levágása és összegyűjtése. Módszerei és eszközei a történelem folyamán mindenkor az adott technikai, művelési lehetőségekhez alkalmazkodtak. A kézi aratás során az egyes műveletek (kaszálás, marokszedés, kévekötés, keresztbe rakás, hordás, cséplés) jól elkülöníthetők, egymáshoz csak lazán kapcsolódnak. Gépi -kor a gépesítés fokától függően több művelet összevonódik. Az →aratógépek a vágást, marokszedést és a kévekötést összesítik, míg a keresztbe rakás, behordás, asztagolás és cséplés különválik. Az -marató-cséplőgépes (kombájnos) - a levágástól a cséplésig az összes műveletet magában foglalja. Kézi -sál, ill. aratógéppel a szemes termény korábban (már viaszérésben) levágható, mert az ún. utóérés a kepékben (keresztekben) és az asztagban megy végbe. A kombájnos - a gabona teljes érésekor végezhető. Utólagos szárításra a szemek víztartalma szerint lehet szükség. - Magyaro.-on az -hoz számos hagyomány kapcsolódott, amelyek a kenyérgabona betakarításának sikerét igyekeztek biztosítani. A munkát fohászkodással, imádsággal, kalapemeléssel kezdték. Az aratóeszközöket megszenteltették. Különös jelentőséget tulajdonítottak az elsőként learatott kévéknek, amelyből a baromfinak adtak egészség- és termékenységvarázsló céllal. Az utolsó kévékből készült az →aratókoszorú. A koszorú vivőjét vízzel öntözték, hogy majd elegendő eső essen a következő esztendőben. Jellegzetes szokás volt, hogy az aratókat először meglátogató gazdát gabonakötéllel megkötözték, s annak váltságot kellett fizetnie. Az aratás befejezését az →aratóünnep tette emlékezetessé.
Forrás: Magyar Nagylexikon, 2. kötet, Magyar Nagylexikon Kiadó, 310. oldal