bi (2)
bi- <lat.>: L szóösszetételek előtagjaként a vele összetett fogalom kettősségét jelöli; két-, kettős, kétszer(es). 2. a 19. sz. eleje óta a kémiai nevekben használatos előtag. Többféle jelentése van. Jelezheti azt, hogy valamely elem egy részére a másik elemnek két része jut, pl. az SnCl2 az ón bikloridja. Ilyen értelemben manapság a bi- helyett inkább a di- előtagot használják, pl. diklorid, diszulfid, dikromát. - A sók régebbi elnevezésében a bi- azt jelzi, hogy egy kétbázisú savnak csak egyik hidrogénjét helyettesíti fém, pl. szódabikarbóna (NaHCO3), nát-riumbiszulfit (NaHSO3). - Szerves kémiai nevekben a bi- valamely szerkezeti részlet kettőződésére utal, pl. bifenil (C6H5)2, biciklo: két gyűrűt tartalmazó.
Forrás: Magyar Nagylexikon, 3. kötet (Bah–Bij), Magyar Nagylexikon Kiadó, 1999, 799. oldal