commendator
commendator <a lat. commendare ‘rábízni’, ‘ajánlani’ szóból>: valamely egyházi hivatal (püspökség, apátság, plébánia) ellátásával megbízott, s annak javait élvező személy. Kezdetben ideiglenes volt a kinevezésük, míg szabályszerűen be nem töltötték a megüresedett széket. Később (9-10. sz.) a commendatorok kinevezése - köztük világi személyeké is - rendszeressé vált; ily módon a királyok és főpapok rátették kezüket a főpapi, kolostorijövedelmekre. Magyaro.-on először az Anjouk alkalmazták, majd az őket követő uralkodók is gyakran egyházi javadalmakkal honorálták az udvari főtisztségeket. A főurak is igyekeztek familiárisaikat ültetni a kegyúri joghatóságuk alá eső egyházi intézményekbe. A commendatori rendszer gyengítette az egyház vallási, kulturális pozícióit, elősegítette a reformációt és az egyházi birtok szekularizációját.
Forrás: Magyar Nagylexikon, 5. kötet, Magyar Nagylexikon Kiadó, 552. oldal