Dúc
Dúc (mém. Drempel, 01. soglia, ang. sill), az a fa- vagy palánkdarab, mely a hajó ütegeinek lőréseiben feküdvén, annak keretét alkotja és a hajó belső és külső falazatának üregét vizmentesen elzárja. A fekvésre való tekintettel felső-, alsóvagy oldal-D.-kat különböztetnek meg. — D.-nak nevezik a folyami hajósok a hajóépítésnél alátámasztásra használt kisebb-nagyobb gerendadarabot vagy dorongot. — D. v. dötzenetden D.-fa, az ácsmunkában minden ferde támasz, mely fedélszékekben, függesztő és feszítő-szerkezetekben, farázas falakban stb. fordul elő. Van fedélkötő-D., . függesztő-D., feszítő-D., átlós-D. Két, egymást keresztező D. az András-keresztet (1. 0.) alkotja. — D., az a puszpángfadarab, amibe a fametsző a képet metszi. Gyakran magát a kész fametszetet is dúcnak nevezik. L. Fametszés. — D. a nyomdászatban, 1. Cliché. — D. orvosi értelemben, 1. Idegrendszer.
Forrás: Révai Nagy Lexikona, 6. kötet (Dúc–Etele)