Előtt
Előtt a hatás Előttje; das Vorher der Wirlcung (német): Lukács Gy. esztétikájának egyik kategóriája; a mindennapi élet emberének jellemző belső állapota a műalkotás világába való lépés előtt. Lukács Gy. a befogadói magatartás helyes értelmezéséről szólva mutat rá arra, hogy e magatartást csak az egész emberi élettel összefüggésben lehet jól vizsgálni, ill. helyesen értelmezni (→ember egésze, egész ember). Elveti azt a gyakori nézetet, mely szerint a befogadó „lelki tabula rasa" lenne, amelyre a mű tetszés szerinti rejtjeleket rajzolhat. A tulajdonképpeni esztétikai benyomás Előttjének lényege: „A befogadó, még a gyerek is, az életből jön, többé-kevésbé megrakva benyomásokkal, élményekkel, gondolatokkal és tapasztalatokkal, amelyek az idő, a természet, az osztály stb. befolyásolására többé-kevésbé megszilárdultak benne, de persze bizonyos körülmények között az egyéni vagy társadalmi válság átmeneti állapotban is lehetnek." Mindez nem jelenti azt, hogy a befogadó e befolyásoltsága eleve kizárná ellentétes jellegű művészi hatás lehetőségót, proletár osztályalapokon létrejött mű is hathat természetesen a polgári olvasóra és fordítva stb.
A művészi hatás Előttje összefügg az élmény →Után jávai: az esztétikai katarzis az élmény Liánjában olyképpen gazdagíthatja az egész ember lelkét s hathat átalakító erővel az életre, hogy „a következő művészi élmények Előttjének is szilárd alkotóelemévé válik". O (→befogadás, élmény)
Irod.: Lukács Gy.: Az esztétikum sajátossága (1965).
Hermann István
Forrás: Világirodalmi lexikon, 2. kötet