Szelim
Szelim 1.; Yavuz Sultan Selim (' Kegyetlen Szelim szultán', a török történelemben használatos név); (Isztambul, 1470. jún. 10 - uo., 1520. szept. 22.): török uralkodó, költő. Komoly tudományos nevelésben részesült, így a művészetekben és a politikában egyaránt járatos volt. 1512-ben kényszerítette apját, hogy az ő javára mondjon le a trónról. Hódításaival (Egyiptom, Szíria. Palesztina) vezető nagyhatalommá tette a török birodalmat. Vakmerő hadvezérként rengeteg zsákmányt szerzett, ennek ellenére puritánul öltözött, étkezett. Udvarában a legkiválóbb költőket, művészeket, tudósokat gyűjtötte össze: a halál is olvasás közben érte. A Sultan Selim Camii türbéjében nyugszik.
A legtehetségesebben verselő oszmán szultán, költeményei a →diván edebiyati sok jelesével vetekednek. Míg nagy ellenfele, Hatái azerbajdzsán dialektusban. ő többnyire perzsául verselt. Tasnádi Edit
Forrás: Világirodalmi lexikon, 14. kötet