Finom
finomság (eszt.), kétféle értelmü, v. erkölcsi csiszoltságról, szalonképes modorról, kiváló tapintatosságról mondatik, v. pedig észbeli tulajdonságot jelent és a rejtettebb vonatkozások rögtöni felismerésére v. az igazságnak burkoltabb, de találó kifejezésére vonatkozik. - Az állati és növényi rostoknak arányos szilárdsággal párosult finomsága igen fontos tulajdonság, melyről bővebbet l. Fonál.