Batthyány
Batthyány: németújvári előnéwel magyar és birodalmi főnemesi (bárói, grófi és hercegi) család. Nemzetségi eredete homályba vész, az első elfogadott adat 1190-ből, Kővágóörsről származik, innen a család korábbi elnevezése: Eörs (Örs). Batthyán birtokába 1398-ban György (†1401) esztergomi várkapitány jutott, innen ered a család neve. Zsigmond, majd I. Mátyás király idején emelkedett fel a család, 1481-ben címeradományt kapott, amit 1500-ban II. Ulászló és a későbbi rangemelkedések is megújítottak. 1524-ben a legnagyobb birtokot szerző Batthyány Ferenc horvát bán nyerte adományként Németújvár várát és uradalmát, ahonnét a nemesi előnév ered. A nagybirtokká összeálló, főleg dunántúli birtokok a 17. sz.-tól kezdve kitűntek modernizált gazdálkodásukkal. A 16-17. sz.-ban a család férfi tagjai kiemelkedő szerepet játszottak a törökellenes harcokban. A család, amelynek tagjai a legmagasabb országos és vármegyei tisztségeket viselték, Batthyány György és Gáspár személyében 1628-ban magyar bárói, Batthyány Adám személyében1630-ban magyar grófi címet nyert. A —Strattmann családi nevet 1755-től viselik. A cseh hercegi címet 1763-ban, a birodalmi hercegi címet 1764-ben a —Strattmann ágból származó Batthyány Károly József gr. kapta, de - mivel nem voltak élő utódai - a címet alig két hónap múlva Lajos Ernő leszármazóira is kiterjesztették. A 17-18. sz.-ra a családban hagyománnyá vált a katolicizmus és a Habsburg-pártiság; ez az udvarhű politizálás csak a reformkorban változott meg. Ekkor több családtag a nemzeti átalakulás mellé állt, köztük gr. Batthyány Lajos, az első felelős magyar kormány miniszterelnöke. 1849 után a család politikai befolyása csökkent, az I. vh.-tól jelentős történelmi szerepet már nem játszott. Leszármazottai ma is élnek.
írod. Tárnok A.: AB. hercegi és grófi nemzetség leszármazása 972-ik évtől 1871. évig (1875); Zimá-nyi V.: A hg. B. család levéltára (1962); Gudenus J.: A magyar főnemesség XX. századi genealógiája (1., 1990); Gróf Batthány Zs.: Őseim (1992).
Forrás: Magyar Nagylexikon, 3. kötet (Bah–Bij), Magyar Nagylexikon Kiadó, 1999, 371. oldal