Bendorf
Bendorf: L város Németo.-ban, a Rajna középső folyása mellett, Rajna-vidék-Pfalz tart. Mayen-Koblenz járásában. L: 17 100 (1986). Folyami kikötő. Gép-, műszer-, bőr-, vegy- és építőanyag-ipar. - A Sayn grófok ősi birtoka volt, akik átmenetileg a trieri választófejedelemmel (érsekkel) közösen birtokolták a várost. Ez az oka, hogy két templom épült derékszögű elrendezésben egymás mellé: a késő román stílusú Reichardsmünster (1230) és a (reformáció korától ev.) Medarduskirche (1204). A Sayn városrészben a premontrei rendház temploma; az 1202-ben al. és 1803-ban feloszlatott kolostor kerengőjében román kori kút (1230 k.). Ipari műemlék az 1769-ben al. vaskohó Európában elsőként emelt, a gótikus bazilikák mintájára épült öntőcsarnoka (1830). Sayn vára (1200 k.; 1633 óta rom). A sayni kohó művészi öntvényeit múz. őrzi. 2. Beneqti <rom.>, Bene: község Romániában, az Erdélyi-medencében, az Oltba ömlő Hortobágy f. mentén, Nagyszebentől EK-re. Dombvidéki többutcás útifalu. L: 690 (román; 1910), 292 (1992). Első írásos említése: 1406 (Begendorf). Újegyház-széki szabad szász falu volt. Az 1554. évi pestisjárvány következtében lakossága erősen megcsappant. 1650-ben azzal a feltétellel fogadtak be 24 román zsellércsaládot a faluba, hogy a szász privilégiumokat nem sértik meg, a tizedet megfizetik, a templomot, a paplakot és az iskolát jó karban tartják. 1652-ben szász lakói elhagyták. 1919-ig Magyaro.-hoz (Szeben vm.) tartozott. 3. →Abafája
Forrás: Magyar Nagylexikon, 3. kötet (Bah–Bij), Magyar Nagylexikon Kiadó, 1999, 588. oldal