Say
(ejtsd: szé), 1. János Baptiste, francia közgazdasági iró és politikus, szül. Lyonban 1767 jun. 5., megh. Párisban 1832 nov. 15. Kereskedőnek nevelték s először egy biztosító társulatnál kapott alkalmazást, ahol főnöke, a későbbi pénzügyminiszter, Claviere, Smith munkájának megismertetésével ösztönözte őt a közgazdasági tudományok tanulmányozására. Midőn a forradalom elején Párisba ment, Mirabeau és Courrier de Provence szerkesztőségébe juttatta, majd állami szolgálatba lépett, de midőn a császárság korában ellenzéki véleményeket nyilvánított. Napoleon elbocsáttatta. Ekkor Auchyban gyapotszövő gyárat alapított s csak a császárság bukás után tért vissza Párisba, ahol 1815. a tudományok akadémiájának tagjává választották. Az angol gazdasági viszonyok tanulmányozása céljából végzett angolországi utazása után, 1815. kezdett Párisban közgazdasági felolvasásokat tartani s utóbb részére a College de Franceban külön közgazdasági katedrát alapítottak. Tudományos jelentőséget ad neki az, hogy rendszerező munkásságával és világos, könnyed előadásával a művelt francia közönségben általánosan elterjesztette a közgazdasági ismereteket; azután kimutatta, hogy a forgalomban a világpiacok mindig árukat szereznek árukért, megkisérlette a nemzetvagyon fogyasztásának törvényeit megállapítani s elválasztotta a közgazdasági tudománytól a közgazdasági politikát. Fontosabb művei: Traité d'économie politique (Páris, először 1803, azóta 8 kiadást ért s nagyon el van terjedve, 2 köt.); Cours complet d'économie politique pratique (u. o. 1829, 6 köt.); Le petit volume contenant quelques aperçus des hommes et de la societe (u. o. 1817).
2. S. János Baptiste Leo, francia közgazdasági iró és politikus, az előbbinek unokája, szül. Párisban 1826 jun. 6., megh. u. o. 1896 ápr. 21. Mint hirlapiró kezdette pályáját, azután vasútigazgató, majd képviselő, megyefőnök lett. 1872-1879. több ízben pénzügyminiszter volt, 1880-ban rövid időre londoni nagykövet, majd a szenátus elnöke lett, 1882-ben újra pénzügyminiszterséget vállalt, 1886. az Institut tagjává választották; jelenleg képviselő s pénzügyi kérdésekben tekintélynek tartják. Ugy az irodalmi, mint a politikai pályáján követte nagyatyja nyomdokait s főleg a közgazdasági tudományok egyes teoriáinak népszerüsítése, meg vitás vagy homályos részleteinek vizsgálatai által tett szolgálatokat. Mint politikus a balközéppárti köztársaságiakhoz tartozik s a szabad kereskedés buzgó hive. Mint hirlapiró tevékeny részt vett a Journal des Débats szerkesztésében, munkatársa volt továbbá a Dictionnaire des finances (új kiad. 1896.) és a Nouveau dictionnaire d'économie politique c. lexikonoknak. Általános érdekü tudományos munkái: Le socialisme d'état (Páris 1884); Les solutions démocratoques de la question des impôts (u. o. 1886, 2 köt.) Ezeken kivül Franciaországnak és Párisnak több pénzügyi kérdéséről irt történeti monográfiákat.