Betlehem
Betlehem <héb. ‘kenyér háza’>, Bethlehem, Bait Lahm, Bayt Lahm <arab ‘hús háza’>: város az Izrael által megszállt Ciszjordániában, 777 m tszfm.-ban; a kér. vallás szent városa. L: 32 000, agglomerációval 50 000 (1988). Főként ker.-ek lakják. Arab és angol nyelvű egy. (al. 1973). — Első említése az Amarna-levelekben található (→tAmarna; Kr. e. 14. sz.). A Kr. e. 15-14. sz.-ban héber törzsek foglalták el. A bibliai időkben Efrat nemzetség településhelye (lSám 17,12; Rüt 1,2), ezért Betlehemet Efratának is nevezik (Mik 5,1; Rut 4,11). Dávid családja is a -ben lakó Efrat nemzetséghez tartozott (lSám 17,12.15). -ben játszódik →Rut könyvének Dávid nemzetségtáblájával záruló elbeszélése (4,11.17). Rehábeám (Kr. e. 926-910) erődítménnyé építtette ki (2Krón 11,6). A babiloni fogság után ismét benépesült (Ezd 2,21). Mik 5,1-4 Izrael eljövendő uralkodója származási helyének hirdeti Betlehemet. Az Újbabilóniai (Kr. e. 6-4. sz), a Makedón (Kr. e. 4. sz.), a Ptolemaiosz (Kr. e. 3. sz.) és a Szeleukida Birodalom része volt (Kr. e. 2. sz.), majd a Makkabeusok fennhatósága alá tartozott (Kr. e. 142-63). Judea provincia részeként a Római Birodalomhoz került (Kr. e. 63-Kr. u. 4. sz.). Az evangéliumok (Mt 2; Lk 2; Jn 7,42) szerint - Jézus Krisztus szülőhelye. A Bar Kohba-felkelés idején (Kr. u. 135) a rómaiak helyőrséget létesítettek. Szt. Ilona (*248 k., f328 k.), I. Constantinus (Konstantin), az első kér. császár anyja építtetett templomot azon barlang felett, amelyet Jézus szülőhelyének tartanak (325). A város felett 395-től a 7. sz.-ig a K-római Birodalom gyakorolta a hatalmat. A bazilikát - amely ma megosztva a r. k., ill. a görög és örmény ortodox egyház kezén van - I. Justinianus (ur. 527-565) építtette újjá (560 k.). Szt. Jeromos (Hieronymus) palesztinai rabbik segítségével -ben fordította latinra az Ószövetséget (5. sz.), amely változat évszázadokon át az általa már korábban lefordított Újszövetséggel. a r. k. egyház hiv. bibiliafordítása volt (-Wulgata). Betlehem az évszázadok folyamán több hit képviselői közötti konfliktusok kitörésének színhelye. A 7. sz.-i arab hódítások után muszlim fennhatóság alá került, amelynek megdöntésére Európában keresztes hadjáratokat szerveztek. Ennek eredményeként 1099-1187 között - a Jeruzsálemi Királyság része volt, ennek bukása után az egyiptomi mamelukok vették át felette az uralmat (13. sz.). A 16. sz. elejétől 1918-ig Töröko.-hoz tartozott. 1847-ben a Krisztus születésének pontos helyét jelölő ezüstkereszt eltünteté-se végső soron a →krími háború (1854-56) kitörésének egyik indítéka volt. Betlehemet Palesztina részeként az oszmán-török uralmat követően, az I. vh. után brit csapatok szállták meg, s brit mandátumterület lett (1923-48). Az első arab-izraeli háború (1948-49) után Jordániához tartozott, majd az ún. hatnapos háború (1967) során Izrael elfoglalta.
Forrás: Magyar Nagylexikon, 3. kötet (Bah–Bij), Magyar Nagylexikon Kiadó, 1999, 767. oldal