Muszlim
Muszlim ibn al-Valíd al-Anszárí; Szári al-Gliavání (arabul 'a népek áldozata', irodalmi név); Muslim ibn al-Walld alc Ansárí; $ari al-Ghawani (tudományos átírás); (Kúfa, 747/757—Dzsurdzsán, 823): arab költő. Valószínűleg perzsa eredetű kézművescsaládból származott. Tanulóéveit Kúfában, majd Baszrában töltötte, ahol költő bátyjával együtt Bassár ibn Burd tanítványa volt. Költészetet, zenét, vallási tudományokat tanult, foglalkozott a klasszikus költészet hagyományozásával is. Dicsőítő költészetével Bagdadban a befolyásos Barmekida család szolgálatába szegődött, bejutott az udvarba is. Hárún ar-Basid (786 — 809) többször megjutalmazta qaszídá iórt. A Barmekidák bukása nem érintette költői karrierjét. Amin (809 — 813), majd Mamún (813 — 833) kalifa is kegyeibefogadta. Mamim, költészetének elismeréseképpen, hivatalt ajándékozott neki Dzsurdzsánban.
Költészete a →muhdaszún költészetének egyik ágát képviseli. Abú Nuvász és Abú'l-Atáhíja mellett költői nyelvének kifejező ereje teszi a muhdaszún egyik vezető alakjává. Míg e két költő tematikai újításokkal, új műfajok bevezetésével emelkedett ki, Muszlim feltűnően gazdag képanyagával, a hagyományos költői nyelv ismeretével és felhasználásával, a hagyományos műfajok belső megújításával vált jelentős költővé. Arab irodalomkritikusok az ő költészetéhez kapcsolják a retorikai alakzatok elburjánzását az arab költészetben. Érdemei kétségbevonhatatlanok a nyelvi anyag belső kifejező erejének felszínre emelésében, de túlzott „művességóvel", a költészet formai oldalára terelve a figyelmet, utat nyitott a muhdaszún eredményeit visszavonó törekvéseknek. Tartalmi tekintetben, a hagyományos műfajokkal (→madh, hidzsá') az uralkodó osztályok kiszolgálója volt. Nagy hatást gyakorolt a későbbi költészetre: Dibíl a tanítványa volt, és sokat merített verseiből Abú Tammám is.
Kiad.: Diwán (Leiden, 1975); Sarh díván Szarí al-Qhawání (Kairó, 1957).OMagyarul: 5 verB (Jékely Z., Arab költők antológiája, 1961). O írod.: Ibn Qutajba (1904); Ibn al-Mutazz: Tabaqát (1939); E l (1913 — 1942).
Tüske László
Forrás: Világirodalmi lexikon, 8. kötet