áldozat
áldozat: 1. sacrificium, oblatio <lat.>: a →kultusz egyik legfontosabb cselekménye, a kér. vallásban az istentisztelet egyetemes, egyik legfőbb módja. Az ember a számára valami kedvesről, drágáról lemond, s azt az istenségnek adja, felajánlja, feláldozza az istenség-ember közötti kapcsolat helyreállítására, az istenség kiengesztelésére, a tőle várható bőséges viszonzás, ajándék reményében. Az - célja szerint lehet hálaadó, könyörgő, engesztelő. - Szerepe volt a kezdetleges kultúrákban és a fejlett vallási rendszerekben egyaránt. Az - felajánlása többnyire megsemmisítéssel történik; a felajánlott állat, ember megölésével (véres áldozat: 1.), tárgyak, növények elégetésével. Az elpusztítást csonkítás, önsanyargatás is helyettesítheti (haj levágása, böjt stb.). Fejlett vallásokban sokszor az istenséget képviselő testület tulajdonába kerül az áldozat: 1.. A magyarság múltjából ismert pogány forma volt Almos mint szakrális fejedelem feláldozása v. a fehér ló -a. - Az Ószövetség történelme során az - fogalma tisztult, mert minden Isten teremtménye, tehát az ember valójában nem adhat semmit Istennek, az áldozati tárgy csak jelképe az ember alárendelődésének, imádásának. A kereszténység Jézus Krisztus tanítását (“Irgalmasságot akarok, nem áldozatot”, Mt. 9,13) tartja szem előtt. A kér. - és istentisztelet Jézus Krisztus szenvedésében, kereszthalálában gyökerezik, amely a végső és legtökéletesebb áldozat: 1.. Az →egyház a történelem során ezt az egyszeri áldozat: 1.ot teszi jelenvalóvá az →Eucharisztia ünneplésekor a →mise -ában. - A kereszténység mellett ma is él a halotti - csökevényes szokása, a áldozat: 1.^>tor, valamint az -íépítőáldozat és a gyógyító erejűnek hitt fák mellé v. a fákra tárgyak, ruhadarabok helyezésének szokása. A kereszténység paraliturgikus fajtái a kegyhelyeken, a gyógyulásért adott könyörgő és hálaadó áldozat: 1.i ajándékok kofferek). - Az - szó egyrészt jelöli a vallásos cselekvést, az →áldozást, valamint az azt kísérő ünnepélyes szertartást, továbbá azt, akit v. amit feláldoznak, vagyis az áldozat: 1.i személyt v. tárgyat. Az - megtörténtének ált. négy fázisa van: a felajánlás, az áldozat: 1.i cselekmény, az - elfogadása az istenség részéről, valamint részesedés az - hatásában (pl. az áldozat: 1.i lakomában). 2. a köznyelvben az a személy, aki valamilyen szerencsétlenség, emberi gonoszság terhét és következményét akaratán kívül és többnyire méltánytalanul viseli el. A bűncselekmény -ának, ill. sértettjének a bűncselekmény elkövetésében játszott szerepét vizsgálja a →viktimológia. Jelenthet még megfeszített munkát, átlagon felüli kötelességteljesítést.
Forrás: Magyar Nagylexikon, 1. kötet, Magyar Nagylexikon Kiadó, 451. oldal