bel
bel <A. G. Bell nevéből>: az akusztikában és a híradástechnikában használt →logaritmikus mértékegység. Jele: B (régebben: b). A gyakorlatban szinte kizárólag a decibel (jele: dB) egységet használják: 1 dB = 0,1 B. Két teljesítmény jellegű fizikai mennyiség (Po, Pp- pl. teljesítmény, munka, energia) -ben kifejezett viszonya a hányadosuk 10-es alapú logaritmusa: L = lg(P1 /Po) bel = 101g(P1 /Po) dB. Az olyan amplitúdó jellegű mennyiségek (Fo, FJ esetében, amikor az amplitúdó négyzete arányos a teljesítménnyel (pl. nyomás, feszültség, áramerősség), vagyis P - F2: L = lg^2 /F02) bel = 2-lg(F1 /Fo) bel, azaz a hányados logaritmusának a kétszerese (decibelt használva a hússzorosa). Teljesítményszint- egységként (pl. hangteljesítmény mérésekor) az 1 pW-hoz mint vonatkoztatási alaphoz viszonyított teljesítményt jelenti; hangnyomásszint- (amplitúdószint-) egységként pedig a 2 10-5 Pa alapszinthez viszonyított hangnyomást. A vonatkoztatási alapot a mértékegység jele mellett szokták jelölni, pl. az 1 mW alapszint esetében a jelölés dBm. Elektromos áramerősség, ill. feszültség esetében a vonatkoztatási alap a 600 Q (→ohm) ellenálláson 1 mW teljesítményt adó 1,29 mA, ill. 0,775 V.
Forrás: Magyar Nagylexikon, 3. kötet (Bah–Bij), Magyar Nagylexikon Kiadó, 1999, 497. oldal