anti-
anti-; ant- <gör.>: 1. szóösszetételek előtagjaként: ellen-, ellenes; az utótagnak valamivel való ellentétességét jelöli. 2. a →sztereokémiában a konformációk leírásában v. a geometriai izomerek régebbi megjelölésében előtagként használatos kifejezés, amely arra utal, hogy két kiválasztott csoport átellenes térhelyzetben van. Pl. a bután zegzugos téralkatában a láncvégi metilcsoportok -helyzetűek. További megkülönböztetést jelent a W. Klyne és V. Prelog (1960) által javasolt anti-;periplanáris (mind a négy szénatom egy síkban) és -klinális (félrehajló, három szénatom egy síkban) kifejezés. - Kémiai reakciók leírásában az - kifejezés azt jelenti, hogy két atom v. atomcsoport a reakciópartner molekulát két különböző térfélen támadja (anti-;addíció), v. abból két különböző térfélen lép ki (-elimináció). - Az — Markovnyikov-szabály az alapszabállyal ellentétes reakcióutat jelöli. így pl. a propilén (CH3CH=CH2) szabadgyökös HBr-addíciója nem izopropil-bromidot, hanem propil-bromidot (CH3CH2CH2Br) ad, mivel a hidrogén ilyenkor a magasabb rendű szénatomra lép.
Forrás: Magyar Nagylexikon, 2. kötet, Magyar Nagylexikon Kiadó, 132. oldal