apát
apát <arámi→gör.-lat. abbas ‘atya’>: ered, a Kis- Ázsiában és a Közel-Keleten élt remeték (3-4. sz.), majd a szerzetesrendek kolostori elöljárójának a neve (5. sz.-tól). Kezdetben megtisztelő és nem jogokat biztosító cím volt. Feladatköre Szt. Benedek Regulája, majd a különböző szerzetesi szokásjogok szabályozása nyomán alakult ki. Jelenleg a monasztikus szerzetesrendek közösségeinek élén álló elöljárók neve, pontosabban: kormányzó apát. A világi papok közösségei, a társaskáptalanok élén is apát állt. Több →apátság által alkotott →kongregáció elöljárója a fő- (abbas abbatum, archiabbas). Magyaro.-on a pannonhalmi apát pápai jóváhagyás alapján 1514 óta használhatja a főapát címet. Egyes monasztikus rendek (bencés, ciszterci) élén prímás- (abbas primas) áll. A saját területén püspöki joghatóságot gyakorló apát neve: nullius -. A püspökjelvények mindegyikének (infula, gyűrű, mellkereszt, pásztorbot) viselésére jogosultak az ún. süveges apátok (abbates mitrati). Az elpusztult apátságok címeit a püspök világi papoknak adhatja, ők a címzetes apátok.
Forrás: Magyar Nagylexikon, 2. kötet, Magyar Nagylexikon Kiadó, 194. oldal