bab
bab (Phaseolus): a →pillangósvirágúak családjának főképpen az Újvilágból származó nemzetsége, mintegy 200 fajjal. Sok fajuk fontos táplálék, takarmány, zöldtrágya v. dísznövény. Változatos felépítésű növények, egyévesek és évelők is lehetnek. Sokuk töve fásodik. Virágaik a családra jellemző pillangós virágok. A hüvelytermés mérete és alakja nagyon változatos, leggyakrabban legalább két, sima v. érdes felületű maggal. A -ok szubtrópusi és trópusi területeken, elsősorban Latin-Amerikában sokszor az egyetlen fő fehérjeforrást jelentik. Az egyéves vetemény- (paszuly, Ph. vulgáris) több kertészeti változatát termesztik. D-Amerikából (Peruból) terjedt el valamennyi földrészre. Magyaro.-on veteményként a bokor- (Ph. v. convar. nanus) és a karó- (futó-, Ph. v. convar. communis), dísznövényként a török - (dísz-, tűz-, olasz-, Ph. coccineus) ismert. A bokor- és karó-nak is vannak sárga és zöld hüvelyű fajtái. A bokor- 30-80 cm-re, a karó- 1-4 Híre nő meg. Főgyökerükből erős oldalgyökerek ágaznak szét. A gyökérzeten nitrogéngyűjtő baktériumok {→Rhizobium, →gyökérgümő) telepszenek meg. Egyes -fajták zöld hüvelye (zöld-), másoknak magja használatos étkezésre, ill. tartósítási alapanyagként (konzerv-). A friss zöld- B^, B2- és C-vitamint tartalmaz, a száraz- magjának fehérjehányada 24-26%. A - ezermagtömege 100-600 g. Melegigényes: tavasszal, legalább 10-12 °C-ra fólmelegedett, porhanyós talajba vethető, 4-5 cm mélyre, 300-380 ezer tőszámmal ha-onként. Vegyszermentes kezelésben a kukorica közteseként is megél. Tiszta vetésben magtermése 1-1,5 t/ha, zöld hüvelyből pedig 8-12 t/ha. Mivel rövid tenyészidejű, másodnövényként, nyáron is vethető, ha elegendő nedvességhez jut. Termesztési műveletei gépesíthetők, beleértve a betakarítást is. A zöld-ot házikertekben kézzel szedik 3-4 naponként, a hüvelyek fejlődése szerint. Kártétel szempontjából jelentősebb kórokozói: Beán common mosaic vírus, Beán yellow mosaic vírus, →Corynebacterium flaccumfaciens, →Psedomonas phaseolicola, —^Xanthomonas phaseoli, X. ph. var. fuscans, →Uromyces appendiculatus, →Colletotrichum lindemuthianum. Kártevői: -zsizsik, fésűslábú viráglégy. - Az elsősorban dísznek ültetett török - rendszerint vörös virágú, felfutó növény. Ismert -faj még a hold- (Lima—, madagaszkári bab, Ph. lunatus) és az inkább zöldségként fogyasztott hegyeslevelü - (Ph. acutifolius). A - elnevezést még nagyon sok, más pillangósvirágú nemzetségbe tartozó növényfaj is viseli (pl. →lóbab, -aszója [szója-], →bivalyborsó [arábiai bíbor-], →csillagfürt [farkas-], fojtó- [Pueraria], tőr- [jak-, Canavalia]). - Az első babot Purkirchner György pozsonyi orvos hozta be Magyarodra 1560-ban. Sokáig ritkaságnak és drága ételnek számított, a 17. sz.-tól vált néptáplálékká. A -nak már az ókori néphitben megkülönböztetett szerepe volt. Mint a téli időszak fontos táplálékának - együtt a többi hüvelyessel - jelentős hiedelmi szerepe volt a belőle főzött étkeknek a karácsonyi ünnepkörben és a farsangi-böjti időszakban (^babkirály). Használták bőség- és termékenységvarázslásra, jósoltak vele (-vetés), és mivel jelképes értelemben a lélek átmeneti helyének hitték, fontos szerepet játszott a halottkultuszban, a szellemvilággal való kapcsolatteremtésben és az év megújító rítusaiban. A mondabeli Fabiusok és Szt. Fábián személyesítette meg (lat. faba ‘bab’).
Forrás: Magyar Nagylexikon, 2. kötet, Magyar Nagylexikon Kiadó, 761. oldal