baccalaureus
baccalaureus <középlat. ‘babérkoszorús’>: a középkori egy.-eken a legalsó tud.-os fokozat, amelyet a hallgató akkor kapott meg, ha az egy. előkészítő fakultásán, a →facultas artiumon két évet sikeresen elvégzett. A magasabb karokon is előfordult mint a magister és doctor közti tud.-os lépcsőfok. Ma az angolszász egy.-eken megszerezhető alsó tud.-os fokozatot nevezik így (Bachelor of Arts)\ jelölése a név után álló B. A. Más, részben magasabb értékű a természettud.-os fokozat: B. Se. (Bachelor of Science), az orvostud.-i: B. M. (Bachelor of Medicine), a jogtud.-i: B. L. (Bachelor of Law). - Franciao.-ban a - (fr. baccalauréat, Diplóme de bachelier) Napóleon óta (1808) az érettséginek megfelelő vizsga, (még -íbabér)
Forrás: Magyar Nagylexikon, 2. kötet, Magyar Nagylexikon Kiadó, 785. oldal