Jog
Jog (lat. jus, ném. Recht, fr. droit, ang. right, ol.diritto).Ajogszó a magyar nyelvben a cjós szóra vezet vissza. (V. ö. Simonyi-Szarvas, Nyelvtani szótár ; Budenz, Magyar-agor szótár, jog és jó alatt). Népünk észjárása szerint cjogoss az a cselekmény, magatartás, állapot, amely etikai érzésünk szerint cjóls van, azaz amit helyeslünk ; nem cjogos, amit otikai érzésünk nem helyesel (v. ö. a német crecht) szót hasonló értelemben). E legszélesebb értelomben jogon azoknak az etikai parancsoknak s tilalmaknak összességét értjük, amelyeket az emberi cselekedetekre nézve kötelezőknek elismerünk. De nem minden parancs vagy tilalom, amelyet valamely emberi közösség ily értelemben kötelezőnek ismer el, jogszabály a szó szűkebb, műszaki értelmében. Jogszabállyá e szűkebb értelemben csak azáltal lesz, ha az állam magáévá teszi és követésüket a rendelkezésére álló kényszereszközökkel biztosítja. E két ismertető által különbözik a voltaképeni jogszabály a vallás, az erkölcs, az illem szabályaitól.
A most jelölt szűkebb, vagyis az állami jog határain belül is háromféle értelemben használtatik a jog szó. Jelenti : 1. A jogrendet, vagyis amaz erők képzelt megtestesítőjét, melyek a jogszabályokat létrehozzák. Ily értelemben mondjuk, hogy ca jog rendelis, ca jognak feladatais stb.(1. Jogrend). 2. A jogszabályt, vagyis azon közkötelező parancsokat és tilalmakat, melyeket a jogrend létrehoz. E kétféle jelentésben beszélünk a jogról a szó tárgyi értelmében. 3. A jogot a szó alanyi értelmében, azaz azt a hatalmat, amelyet a tárgyi jog annak számára bíztosít, akinek érdekében a maga parancsát vagy tilalmát kibocsátja (jogalany). Minden jogszabály e szerint két oldal felé fordul : ahhoz, akit jogosít, és ahhoz, akit amannak érdekében kötolez. A viszonyt, melyot ilyképen a jog minden egyes szabálya által a jogosított és a kötelezett (egy vagy több) személy között létesít, jogviszonynak mondjuk. Ily jogviszony áll fenn a hitelező és az adós között: a hitelező jogosítva van követelni, hogy az adós teljesítsen, az adós köteles teljesíteni. Ily jogviszony áll fenn a tulajdonos és minden más ember között : a tulajdonos jogosítva van követelni, hogy rajta kívül más az ő dolgához hozzá ne nyúljon, minden más ember köteles a tulajdonos dolgától tartózkodni. Ime kétféle jogviszony: a hitelező egy emberrel (az adóssal) szemben van jogosítva, a tulajdonos mindenkivel szemben : az előbbi esetben abszolut, az utóbbiban relativ jogokról és jogviszonyokról beszélünk. A szerint, amint a jogosított v. a kötelezett fél valamely jogviszonyban magánszeméllyel v. az állami közösséggel áll szemben, magát a jogviszonyt is magán- v. közjogi viszonynak nevezzük. Egyazon jogviszonyt nemcsak egy jogszabály, hanem gyakran a jogszabályok egész sora szabályozza : az egyazon jogviszonyt szabályozó jogtételek ilyen összetartozó csoportját jogintézménynek nevezzük. A magánjog a magánjogi, a közjog a közjogi jogparancsok és jogtilalmak, jogok és kötelességek, jogviszonyok, jogintézmények összessége. A közjog a benne szabályozott viszonyok más-más köre szerint állam- (alkotmány- és közigazgatási), egyház-, büntető- és perjogra, a magánjog személy- és vagyonjogra oszlik. Alaki j a jog érvényesítésére vonatkozó jagöaáb tel összessége, anyagi jog pedig azok a jogszabályok, amelyek magát az érvényesítendő jogot adják, meghatározzák. esés Jog (jus commune) v. általános jog (jus generale) azok a jogszabályok, amelyek az emberek általános életviszonyait tárgyazzák ; a különös jog, szakjog, részleges jog V. kivételes jog (jus speciale, particulare, exceptionale) ezzel szemben csak bizonyos különös életviszonyt, foglalkozást (pl. a kereskedelmet, tengerészetet stb.) szabályoz, vagy hatálya csak bizonyos területre vagy az emberek bizonyos osztályára szorítkozik, kedvezményes kivételes tételeket tartalmaz. L. még Jus.
Forrás: Révai Nagy Lexikona, 11. kötet (Jób–Kontúr), 10. oldal