állam
állam: meghatározott területen (→államterület) élő emberek történetileg kialakult tartós és szervezett közössége; olyan viszonylagos önállósággal és →szuverenitássá) rendelkező társadalmi szervezet, mely a közösség felett főhatalmat gyakorol. E kritériumok bármelyikének hiánya esetén államról nem lehet beszélni. Az →államcél, valamint az állami feladatok végrehajtásának, az állami szervek működésének irányát kifejező állami funkciók a történelem folyamán nagy változatosságot mutatnak; közöttük a gazdasági, a politikai-igazgatási, az ideológiai-kulturális, a környezet- és természetvédelmi, valamint a nemzetközi funkciók a legjelentősebbek. - Az államok felépítésük szerint egységesek v. összetettek (→államszerkezet). - Az állam létrejöttét sokféleképpen magyarázták. A teokratikus elmélet szerint az államot Isten v. valamely természetfeletti erő hozta létre; az uralkodó e természetfeletti, isteni hatalom földi letéteményese, képviselője, aki ennek megfelelően cselekedeteiért csak Istennek tartozik felelősséggel. A patriarchális elmélet az államot az ősi társadalmak családfői hatalmából eredezteti, míg a patrimoniális elmélet képviselői szerint az állam a földtulajdonból, ill. az azzal való rendelkezés jogából vezethető le. Az állam keletkezésének egyik lehetséges formáját abszolutizálja a hódítási elmélet, amely egyik emberi közösségnek a másik által történő leigázását tekinti meghatározónak az állam kialakulásánál. Eszerint a harcias, vándorló életet élő nomád törzseknek a letelepült békés törzsek felett aratott győzelme az állam létalapja, s a kialakult →államszervezet e győzelem eredményeit hivatott biztosítani, ill. tartósítani. Az organikus elmélet éppen ellenkezőleg a békés fejlődés, az evolúció szerepét emeli ki, amely minden élő organizmushoz hasonlóan a kezdetleges emberi együttélési formáktól is elvezet a bonyolultabb szervezetek, így az állam kialakulásához. E fejlődésben a pszichológiai elmélet hívei a lelki tényezőknek, szubjektív v. egyenesen mágikus tulajdonságoknak tulajdonítanak döntő szerepet. A felvilágosodás korától kezdődően a polgárság →természetjogi elméletének hatására a szerződés gondolata vált uralkodóvá az állam keletkezésének magyarázatánál (szerzó'dési elmélet). Eszerint az államot egy olyan →társadalmi szerződés hozta létre, amely az emberiséget ősi, természetes állapotából az ún. polgári társulás (fr. société civile; ang. civil society) korszakába vezette át. E társadalmi szerződés jellegét, célját és tartalmát illetően az egyes szerzők sokban eltérő felfogást képviselnek: az egyesülés v. ősszerződés (lat. pactum unionis) mellett egyes politikai gondolkodók műveiben alávetési (lat. pactum subiectionis), alkotmányozó (lat. pactum constitutionis) v. más szerződésekről is szó esik. Mindegyikük közös gondolata az, hogy a szerződésben az államot létrehozó emberek lemondanak velük született, természetes jogaikról v. azok egy részéről, hogy ennek fejében védelmet, békét és biztonságot teremtsenek a maguk számára. Ez a lemondás végleges v. feltételekhez kötött lehet; ennek megfelelően különülnek el egymástól az egyes →államformák. A szerződés felbonthatósága, ill. annak feltételei azonban nemcsak a felvilágosodás gondolkodóit foglalkoztatták. A szerződéselmélet mindmáig tartó hatását ui. éppen az a felismerés magyarázza, amely minden modern dem. társadalmi berendezkedés alapelve, s amely szerint minden emberi hatalom tartósságát a kölcsönös érdekek tiszteletben tartása biztosíthatja a legjobban, ezért az államhatalom gyakorlása bizonyos konszenzust feltételez a politikai élet résztvevői között. A marxista elmélet számára éppen ez az alaptétel elfogadhatatlan, klasszikusai az állam létrejöttét és a társadalomban betöltött szerepét a társadalmi osztályok antagonisztikus érdekellentéteihez kapcsolják. - Az állam keletkezésének kérdésére adott eltérő válaszokból ered az állam lényegére és társadalmi rendeltetésére vonatkozó felfogások különbözősége is. Nem véletlenül minősül tehát az állam mibenléte minden →államelmélet legfontosabb, egyben legvitatottabb kérdésének. Attól az alapvető különbségtől kezdve, amely az államot isteni eredetű intézménynek, egy örök isteni világrend részének tekintő és feladatait ebből származtató teokratikus felfogás képviselőit, ill. a szekularizált -koncepció híveit egymástól szükségszerűen elválasztja, mind az egyházi, mind a világi tud. oldaláról kételyek, fenntartások, sőt elutasító vélemények is megfogalmazódtak magának az állam létezésének elfogadásával kapcsolatban is. Az államnak az ember mint politikai lény (gör. zoon politikon) természetéből való levezetése Arisztotelész óta ismert a politikai gondolkodás történetében; vele szemben Szt. Ágostontól kezdve - az államnak mint emberi intézménynek az Isten országával (lat. civitas Dei) való szembeállítása formájában - a modern anarchista és szindikalista elméletekig v. a marxizmus államelhalási elméletéig ismételten megjelentek az államot elutasító nézetek. A szekularizált államelméletek az állam lényegét különböző oldalról közelítik meg, amennyiben abban erkölcsi, pszichológiai, földrajzi, történeti, szociológiai, jogi v. más sajátosságokat hangsúlyoznak. Ősi gyökerei vannak az állam mint hatalmi központ értelmezésének, s ugyancsak ősi forrásokból táplálkozik az →államhatalom korlátozásának gondolata is. E korlátokat a modern dem. társadalmak a jog szférájában keresik (→jogállam), újabban a szociális gondolat térhódítása az állam e téren jelentkező feladatait állította a figyelem előterébe (→jóléti állam). Jelentős különbségek mutatkoznak az állam történetiségének, a fejlődésben érvényesülő objektív tendenciák v. törvényszerűségek szerepének, az állam társadalmi bázisának, rendeltetésének v. ebből fakadó céljainak értelmezésében is. - Az államok keletkezése napjainkban mindenképpen érinti az államok közösségének kialakult status quóját, ez az államok megszűnését is eredményezheti. Az államok közössége összetételében végbement változások típusai: a gyarmati sorból függetlenné válás (ilyenkor a volt anyaország nemzetközi jogalanyiságában nem történik változás); az egyesülés (az unió új -ként léphet fel, összetevőinek megszűnése mellett, de folytathatja is valamely összetevőjének jogalanyiságát); a szétválás (az unió megszűnése mellett új államok keletkezhetnek, de esetleg valamelyikük folytathatja a korábbi unió jogalanyiságát). E problémakör alakulására a nemzetközi jognak nincsenek szabályai; a mindenkori erőviszonyok, ill. az érdekelt államok érdeke és szándéka dönti el a tényleges helyzetet. Az új államnak más -okhoz való viszonya attól függ, hogy azok elismerik-e (→dZ- lamelismerés). Az -ok kötelesek követni, ill. betartani a →nemzetközi jog alapelveit, szabályait. A nemzetközi joggal ellentétes magatartás {→nemzetközi jogsértés) esetén az -okát és a nemzetközi jog egyéb alanyait (pl. a nemzetközi szervezeteket) nemzetközi jogi felelősség terheli. Jogi következményei - az elkövetett jogsértéstől függően - különbözők lehetnek. Az - köteles a jogsértés abbahagyására, a sérelem →jóvátételére és elégtétel adására (ez lehet a felelősök megbüntetése, sajnálkozás v. bocsánatkérés, valamint ünnepélyes ígéret arra, hogy az - a jövőben meg fogja előzni az ilyen cselekmények elkövetését). Ezek elmulasztása esetén az elkövető -mai szemben →nemzetközi jogi szankciók alkalmazhatók, (még →fokozott felelősség) - Az - megszűnésének módja lehet: az egyesülés, a szétválás, a nemzetközi joggal ellentétes →annexió és a →debelláció. Az - keletkezéséhez és megszűnéséhez kapcsolódik az államazonosság és az →államutódlás kérdése. - Vagyoni viszonyokban az - a →polgári jog alanya, →jogi személy. Magyaro.-on ált. a Kincstári Jogügyi Igazgatóság képviseli, de a törvény az állami vagyon meghatározott körénél más szervet jelöl ki a képviseletre. A nemzetközi magánjogi, polgári jogi jogképességét a belső jog, a magyar - esetében a Ptk. imperatív szabályai {→imperatív szabályok) deklarálják. A magyar - nemzetközi kereskedelmi jogalanyként végzett jogcselekményeit kizárólag magyar bíróság v. más hatóság bírálhatja el, mégpedig a magyar jog alapján, kivéve ha a) az - a külföldi jog alkalmazásához kifejezetten hozzájárult, b) a jogviszony az - tulajdonában álló v. általa megszerezni kívánt külföldi ingatlanra vonatkozik, c) a jogviszony külföldi érdekeltségű gazdasági szervezetben való részvételre vonatkozik, feltéve mindegyik esetben, hogy a külföldi jog alkalmazását a →nemzetközi magánjogi kódex nem zárja ki. Ha ilyen ügyben külföldi bíróság v. más hatóság már döntést hozott, sor kerülhet a külföldi határozat {^külföldi határozatok) elismerésére.
Forrás: Magyar Nagylexikon, 1. kötet, Magyar Nagylexikon Kiadó, 529. oldal