termés
termés, fruktusz, fructus {lat.)
a →zárvatermők (Angiospermatophyta) termőjének magházából a megtermékenyülés után létrejövő képződmény, mely egy v. több →magot tartalmaz. Funkciója a magvak védelme és azok elterjesztése. A termés kialakulása a megtermékenyülés után az elvirágzással, az ún. posztflorációs változásokkal jár együtt. A virágtakaró bezáródik, majd többnyire lehull, ritkábban részben megmarad és növekszik. A →porzók, valamint a bibeszál a →bibével ugyancsak leszárad. A magház { →termőtáj) sé fejlődése a sejtosztódásokkal kezdődik, majd ezt a sejtek megnyúlása követi, ami a fejlődő termés erőteljes növekedésében és jellemző alakváltozásaiban nyilvánul meg. A növekedő termés rendszerint még zöld. A termés érését az jelzi, hogy a növekedés fokozatosan megszűnik, a klorofill elbomlik, és kialakulnak más színanyagok { →antociánok, →karotinok stb.), melyek a termés jellegzetes színét okozzák, továbbá fölhalmozódnak cukrok és egyéb, a fajra jellemző anyagok. A termés kialakulásával egyidejűleg a magházban levő magkezdemények magvakká fejlődnek. A teljesen érett termés fala a fajra jellemzően v. kiszárad, v. húsos, nedvdús marad. Ezután v. fölnyílik és kihullatja a magvakat, v. egészben válik le a növényről.
— A termés fala (perikarpium) általában három részből áll. A külső termésfal (exokarpium, epikarpium) a magház epidermiszéből képződik, és ennek megfelelően többnyire egy sejtréteg vastagságú, rajta sztómák, szőrök lehetnek. Felületét kutikula v. viasz borítja. A középső termésfal (mezokarpium) több sejtréteg vastagságú és változatos kialakulású. Nedvdús termésnél ez alkotja a termés parenchimasejtekből álló húsát, itt halmozódnak fel a cukrok és egyéb tartaléktáplálékok, ízanyagok, színanyagok. A kiszáradó termésben kősejtek jönnek létre v. →szklerenchimaezövet alakulhat ki. A belső termésfal (endokarpium) a termő falának belső epidermiszéből lesz, ezért többnyire egysejtrétegű. Olykor azonpl. kősejtekből áll, mint a csonthéjas termések esetében.
— Szoros értelemben vett termésről v. valódi termésről csak akkor beszélünk, ha annak fala kizárólag a magházból alakul. Ha a vacok v. a virágtakaró-levelek is részt vesznek a termés alkotásában, akkor azt →áltermésnek mondjuk (pl. alma, körte, szamóca, csipkebogyó). Magányos termés keletkezik akkor, ha a virág termőtája monokarp (monokarpium) V . cönokarp, azaz egy termőjü volt (pl. bab, nőszirom). Társas termés v. terméscsoport fejlődik akkor, ha a virág termőtája apokarp (apokarpium), azaz több termőjű volt (pl. boglárka).
— A terméseket aszerint szokás osztályozni, hogy érett állapotban a faluk száraz v. húsos, ill. hogy felnyílik v. nem. →I. Felnyíló száraz termések (1. ábra). 1. Tüsző (follicu- 1. ábra. Száraz, felnyíló termések. 1: tüsző (pünkösdi rózsa), 2: hüvely (bab), 3: becő (repce), 4: fogakkal nyíló tok (szegfűfélék), 5 : kupakkal nyíló tok (tikszem), 6: válaszfalak mentén nyíló tok (orbáncfű), 7: összenövések mentén nyíló tok (nőszirom), 8: válaszfalak és összenövések mentén nyíló tok (kosbor), 9: lyukakkal nyíló tok (mák) lus): egy termőlevelű, felső állású magházból alakul, több magvú, a hasi varrat mentén felülről lefelé nyílik. Magányos tüsző pl. a szarkaláb, társas tüsző pl. a hunyor. 2. Hüvelytermés (legumen): egy termőlevelű, felső állású termőből fejlődik, rendszerint több magvú, a hasi és a háti varrat mentén két kopáccsal (falrésszel) nyűik. A pillangósvirágúak családjára jellemző (pl. borsó, akác). 3. →Becő (siliqua) és 4. →becőke (silicula): két termőlevelű, felső állású magházból lesz. Belsejében hártyás álválaszfal, az ún. replum van, melynek peremén ülnek a magvak. Két kopáccsal nyílik alulról fölfelé. A replum a kocsányon marad. A →keresztesvirágúak családjára jellemző termések. A becő hossza feltűnően nagyobb, mint a széli. ábra. Száraz, zárt termések. 1: szem (búza), 2: makk (tölgy), 3: bóbitás kaszat (bogáncs), 4: lependék (szil), 5: ikerlependék (juhar), 6: ikerkaszat (kömény), 7: papsajt (mályva) lessége (pl. repce). A becőke hosszakb. olyan, mint a szélessége (pl. pásztortáska). 5. Toktermés (capsula): két v. több termőlevelű, többnyire felső, de olykor alsó állású magházból fejlődő, változatos termések ( →tok). A felnyílás módja szerint a tok lehet kopácsokkal (pl. maszlag, nőszirom), fogakkal (pl. kankalin), lyukakkal (pl. pipacs), fedővel (pl. beléndek) nyíló. →II. Fel nem nyíló (zárt) száraz termések (2. ábra). 1. →Szemtermés (caryopsis): felső állású, többnyire egy termőlevelű magházból fejlődő, egy magvú termés, melynek a termésfala összenőtt a maghéjjal. Jellemző a pázsitfűfélék családjára (pl. búza, árpa, rizs). 2. →Aszmagtermés (nucula): egy termőlevelű, felső állású magházból jön létre, apokarp termőtájon, így társas termést, alkot. A termésfal nem nő össze a maghéjjal (pl. boglárka). Az iszalag aszmagjainak repítőkészüléke is van. 3. —Макк (glans, nux): felső állású, két (mogyoró), három (bükk, tölgy) v. több termőlevelű (szelídgesztenye) magházból fejlődik. termésfala kemény, fásodott, rendszerint egy magvú, melyhez nem nő hozzá a termésfal. Fellevelekből összenőtt kupacs burkolja. 4. Makkocska (carcerulus): felső állású, rendszerint két termőlevelű, 2 v. 4 üregű magházból keletkezik. Fejlődésekor 2 v. 4 rész~re válik szét. Jellemző az →ajakosak (pl. zsálya) és az →érdeslevelűek (pl. tüdőfű) családjára. 5. Hasadó termés (schizocarpium, skizokarpium): felső v. alsó állású, több termőlevelű termőből lesz. Éréskor a termőlevelek száma szerinti rész~ekre hasad (pl. mályva). 6. Ikerkaszat (diachaenium): alsó állású, két termőlevelű magházból fejlődik. Két, egy-egy magot tartalmazó rész- termésre hasad, melyeket a terméstartó (carpophorum, karpoforum) tart össze. A termésfalban illóolajjáratok vannak. Jellemző az ernyősvirágzatúak családjára (pl. sárgarépa, kapor, kömény). 7. →Kaszat (achaenium): alsó álA mag nem nő össze a termésfallal. A fószkesvirágzatúak családjára jellemző (pl. napraforgó). A redukált csészékből gyakran repítőkészülék, ún. bóbita (pappus) alakul rajta (pl. gyermekláncfű). 8■ →Lependék (pterodium): felső állású, két termőlevelű termőből lesz. A termésfal széléből hártyás, szárnyszerű vepítőkészülék fejlődik (pl. kőris, szil). 9. Ikerlependék (samara): a két termőlevélnek megfelelően az éréskor két szárnyas rész~re válik (pl. juhar). →III. Húsos termések (3. ábra): a mezokarpium v. az endokarpium érett állapotban húsos, nedvdús. Kevés kivételtől eltekintve (pl. szerecsendió) nem nyílnak föl. 1. ^ Bogyó (bacca): ritkán egy (pl. sóskaborbolya), rendszerint több termőlevelű magházból keletkezik, több magvú. A külső termésfal bőrnemű, a belső és középső nedvdús. A valódi bogyó (uva) felső állású magházból lesz (pl. szőlő). Ha alsó állású magházból keletkezik, akkor álbogyóról beszélünk (pl. ribizke, áfonya). A paprikának ún. felfújt bogyó~e van. 2. →Kabaktermés V . töktermés (peponium): alsó állású, három termőlevelű termőből alakul. A külső~fal is húsos, de kemény, a középső termőfal húsos, lédús, a belső is húsos és üregeket alkot, amelyekben a magvak vannak (pl. tök, dinnye). 3. Narancs (hesperidium): több termőlevelű, felső állású termőből alakul. Az exokarpium bőrnemű, benne olajtartók vannak. A mezokarpium fehér színű, szövedékszerű, az endokarpium nagy, nedvdús tömlőket fejleszt, melyek kitöltik a termés üregét, ahol a magvak is vannak (pl. citrom, narancs). 4. Csonthéjas termés (drupa): felső v. középállású, egy termőlevelű magházból alakul. Az exokarpium bőrnemű, a mezokarpium húsos, az endokarpium elfásodott csonthéjas és a kőmag v. csontár (putamen) az egyetlen magot veszi körül (pl. cseresznye, szilva, barack). Ha a mezokarpium a kőmagtól könnyen elválik, a termés t magvaválónák, ha pedig nem, duráncainak mondjuk. →IV. Csoportos termések, ál~ek, terméságazatok: a csoportos terméseknél egy virágból melyben a termés kialakításában termőn kívül más virágrészek, pl. vacok, kocsány, lepellevél is részt vesznek, álterméseknek"nevezik (4. ábra). A terméságazatok termései a virágzatból alakulnak ki. Főbb típusai: 1. Almatermés (pomum): a tüsző termés csoportot a húsos vacok körülnövi (pl. körte, berkenye, birs, alma). 2. Szamócatermés (fragum): meghúsosodó kúp alakú vacok és felületébe süllyedt apró aszmagok alkotják. 3. →Csipkebogyó (cynarrhodium): az aszmagokat húsos vacok veszi körül. 4. →Szedertermés (baccarium). 5. Bengegyümölcs (pyrenarium): szünkarp alsó állású termőtájból fejlődött. A vacok a terméseket húsos falával veszi körül, az endokarpium minden mag körül külön csonthéjat alkot (pl. bodza, varjútövis). 6. Fügetermés (syconus): a serlegszerűen kialakult virágzati tengely belső felületén sok apró csonthéjas termés található. 7. →Eperfatermés (sorosus): elhúsosodott lepellevelekkel körülvett aszmag~ágazat.
— A termések. ill. a magvak elterjesztésének módja szerint a növényeket az alábbiak szerint szokás csoportosítani. Önterjesztő (dinamochor) növények: a magvaikat maguk szórják szét, pl. a termésfal hirtelen fölpattanása és fölcsavarodása révén (pl. gólyaorr v. a hüvelyesek). Szél útján terjedő (anemochor) növények: az ilyen termésben (pl. lependék, bóbitáskaszat) v. magvakon (pl. fűz, nyár) repítőkészülék van. Az apró magvakat ugyancsak szél terjeszti (pl. pipacs). Állatok útján terjedő (zoochor) növények: kapaszkodó szőrökkel v. ragacsos anyaggal az állatok testére tapadnak. Állatok táplálékául szolgálnak, és a bélcsatornán áthaladva kerülnek a megemésztetlen, függelékkel ellátott apró magvakat a hangyák hurcolják szét. Víz útján terjedő (hidrochor) növények: a termések a '-fal laza szöveteiben levő levegő m iatt sokáig képesek úszni (pl. vízitök, kókuszdió).
Forrás: Biológiai lexikon 4. kötet (S–Zs), Akadémiai Kiadó, 1978, 278. oldal