becő
becő: felső állású, két termőlevelű magházból kialakuló száraz, felnyíló →termés, amelynek üregét placenta (→magház) eredetű hártyás álválaszfal osztja ketté. Éréskor a két termőlevél ált. alulról felfelé válik szét. Gyakoribb fajtái: a valódi becő, amely a szélességénél sokszorta hosszabb (pl. káposzta); a becőke, amelynek szélessége és hosszúsága nagyjából megegyező (pl. pásztortáska), valamint a cikkes becő, amely harántfalakkal osztott, éréskor befűződő (pl. retek). A →keresztesvirágúak jellemző termése.
Forrás: Magyar Nagylexikon, 3. kötet (Bah–Bij), Magyar Nagylexikon Kiadó, 1999, 436. oldal