census
census <lat. ‘becslés, véleményezés’>: 1. a római polgárok, ill. egyes provinciák lakosságának számbavétele a hadrafoghatóság, a politikai jogok gyakorlása és az adózás szempontjából. A polgári censust a →censorok tartották meg ált. ötévente, ünnepélyes külsőségek között. A Mars-mezőn összegyűlt polgárok eskü alatt nyilatkoztak vagyoni állapotukról, →tribusi hovatartozásukról, apjuk, ill. felszabadítójuk (→libertinus) nevéről. A census során felülvizsgálták és kiegészítették az előző census eredményét. A census adatai alapján készítették el a censorok a tribusok szerinti polgárlistákat és a →centuria-, ill. a →c/assis-beosztást. A censorok a census során kizárhattak polgárokat a tribusukból, Zofag’okat a →•lovagrendből, senatorokat a →senatusből. A vagyoni és adminisztratív szempontok mellett erkölcsi elvek is szerepet játszhattak döntéseikben. A vagyonbecslés a nőkre és a gyermekekre is kiterjedt, helyettük azonban →pater familiasuk tett nyilatkozatot. A censust engesztelő, tisztító áldozat (-+lustrum) zárta le, mintegy érvényesítve azt. Miután Itáliában megszűnt a közvetlen adóztatás (Kr. e. 167), a vagyon szerinti sorozást felváltotta a zsoldostoborzás, s a népgyúlés is elvesztette korábbi szerepét, a polgári census a késő közt, korában lassan rendszertelenné, s jelentéktelenné vált. Augustus egy-egy alkalomra újjáélesztette ugyan, de a régi periodizáció nélkül. Az utolsó lustrumot Vespasianus és Titus tartotta meg (Kr. u. 74). A provinciákban megtartott -okát - a polgári -tói eltérően - nem ismételték meg rendszeres időközönként; feladatuk az adóköteles vagyon felmérésére és a hadra-
LUPUS • foghatók számbavételére korlátozódott, s elsősorban a provinciák létrehozásakor került sor rájuk. 2. →cenzus
Forrás: Magyar Nagylexikon, 5. kötet, Magyar Nagylexikon Kiadó, 225. oldal