ciklus
ciklus <gör.-lat.>: 1. általános értelemben körfolyamat, összefüggő sorozat, körforgás; szabályosan visszatérő, ismétlődő időszak; az események periodikusan ismétlődő sora, ill. a hasonló módon megismétlődő folyamatok láncolata. 2. cycle [s’aikl] <ang.>: a →frekvencia egyik helytelen, kerülendő mértékegysége, jele: c. Sem a ciklus, sem a (néha a ciklussal azonos értelemben használt) ciklus per másodperc (jele: c/s v. cps) nem törvényes egység. Helyette a -+hertz (Hz) használandó: 1 c = 1 cps = 1 Hz. 3. a kronológiában olyan időtartam, amelynek elteltével egyes csillagászati jelenségek ugyanazon sorrendben újra megismétlődnek. Ilyen pl. a már a babilóniaiak által ismert szárosz v. fogyatkozási ciklus (18 év és 11 nap), amelynek elteltével a nap- és holdfogyatkozások ugyanolyan rendben következnek, v. a 19 éves →Metón-ciklus, amelynek elteltével a Hold fázisváltozásai ugyanarra a napra esnek, így korábban nagy jelentősége volt pl. a →húsvét időpontjának kiszámításában (még -óarany szám). 4. (szt) számítógépi programok utasításainak olyan összefüggő része, amelyet a gép bizonyos feltételektől függően közvetlenül egymás után ismételten végrehajt. 5. -+homológia 6. (közg) →konjunktúraciklus 7. (irod, múv) több, tartalmi v. formai szempontból összefüggő mű csoportja. Az →epikus ciklus ered. azoknak az ókori görög eposzoknak az összefoglaló elnevezése volt, amelyek (Homérosz és Hésziodosz műveit ide nem számítva) tárgyukat a görög mondavilágból - s főként a trójai és a thébai mondakörből - merítették. Az ősi epikus énekek - s a hősepika szövegei a középkorban is — világszerte -okba szerveződtek, különböző csoportjaik azonos eseményekről, hősökről szólnak (Artus-mondakör, Eddadalok, Roland-ének). - Innen átvitt értelemben -oknak nevezik azokat az azonos szerző által alkotott irodalmi műveket is, amelyek hasonló módon egymáshoz kapcsolódnak (pl. regény-, dráma-). Az újkori irodalomban az ilyen -ok gyakran tudatos írói terv alapján jönnek létre, s szerzőik a művek együvé tartozását külön -címmel is jelzik. A lírai költészet sajátossága, hogy itt a ciklussá szervezés alapja jóval tágabb, lehet a hangulati rokonság v. műfaji egyezés, sőt pusztán a versforma azonossága is (egy szonett- pl. egyesíthet tartalmilag-hangulatilag igen eltérő költeményeket is). Az epikus és drámai nagyformák esetében a hármasával egymáshoz kapcsolódó műveket →íriZógidnak, a négyes csoportokat →tetralógiának nevezik. - A kifejezést az irodalomból más művészeti ágak is átvették, a zeneművészetben (pl. opera-, dal-), a filmművészetben is használják, s a tv- és rádiójáték-sorozatokat, sőt a színházi előadás-sorozatokat (pl. Shakespeare—) is szokás -oknak nevezni.
Forrás: Magyar Nagylexikon, 5. kötet, Magyar Nagylexikon Kiadó, 402. oldal