irodalom
irodalom és könyvtár: az ókori kelet országaiban az írásművek gyűjtése csaknem az írásbeliség kialakulásával egyidejűleg kezdődött. Főként az oktatás céljait szolgáló szövegeket gyűjtötték; ezek eleinte nagyrészt jegyzékek voltak, az 264 i. e. 3. évezred középső harmadában azonban irodalmi műveket is egyre nagyobb számban találunk közöttük. Mezopotámiában az első nagy iskolai „könyvtár" Teli Abú Szalábíkhban került elő, Nippur, az ország vallási központja közelében. Itta táblák →kolofonjából kiderül, hogy a szövegeket az írnoktanulók és a már kiképzett írnokok másolták, s tábláikat nemzedékek során át megőrizték. Az i. e. 3. évezred végén már nagyobb könyvtárakat találunk az uralkodók védnöksége alatt működő, tehát lényegében világi s nem papi iskolákban. Az i. e. 2. évezred elején vannak az első nyomai a magánkönyvtáraknak; a dél-mezopotámiai Úr városban a lakónegyed házaiban, papok, írnokok és tisztviselők, sőt kézművesek lakásán egy-két tucat táblából álló, nagyrészt himnuszokat és a gyakorlati irodalom alkotásait magába foglaló könyv - tárakat találtak. A nagy királyi könyvtárak első nyoma Kisázsiában, a hettita fővárosban, Hattusában került elő (i. e. 14—13. sz.); ezt az országban föllelhető irodalmi szövegek, szertartáskönyvek stb. rendszeres gyűjtésével és másolásával építették fel. Az i. e. 2. évezred végén Assurban az asszír királyok áhítottak fel egy jelentékeny könyvtárat. Ezt követően a leghíresebb ókori keleti könyvtár →Assur-ban-apli könyvtára Nini vében. A király levelezése alapján megállapítható, hogy a könyvtár nemcsak gyűjtemény volt, hanem az udvari költészet műhelye is. Komoróczy Géza O Ilyenek voltak az egyiptomi (fáraói) levéltárak is (pl. a tel-amár-nái) vagy a hellenisztikus birodalmak korában a Ptolemaidák fővárosában, Alexandriában a Muszeion könyvtára, a Szeleukidák pergamoni könyvtára s a császár-kori Róma Athenaeuma; ezek egyszerre voltak könyvtárak, levéltárak, felsőfokú oktatási intézmények és tudományos, kutatási központok. A keresztény középkorban ezeket a funkciókat kolostori és egyházmegyei könyvtárak vették át; különösen nagy irodalomtörténeti szerepe volt a Vatikán könyvtárának. A fejedelmi és királyi könyvtárak, amelyekből sok esetben a nemzeti könyvtárak fejlődtek ki, csak a reneszánsz idején zárkóztak fel fontosságban ezek mellé, a gazdag főúri könyvtárak kialakulása pedig a barokk kor fejleménye. Az →irodalmi élet súlypontja azonban ugyanekkor a fejedelmi udvarokba helyeződött át, s ez kétségkívül csökkentette a könyvtárak irodalmi és irodalomtörténeti szerepét.
A könyvtárak léte és működése elhatározó fontosságú volt az →irodalomtudomány, irodalomtörténet, a →filológia, a nyelvtudomány, az exegetika (→exegézis) és a →hermeneutika kialakulásában. Az irodalmi kontinuitás tudata, az →•irodalmi tudat, a nemzeti irodalom fogalma, a különböző világnézetekhez, filozófiákhoz és irányzatokhoz kapcsolódó irodalmak fogalma, így a marxista irodalom fogalma sem alakulhatott volna ki a könyvtárak léte és működése nélkül. A közművelődési és népkönyvtárak a 17 — 18. sz. folyamán alakultak ki, és terjedtek el; ezeknek igen fontos szerepük volt az irodalmi (főleg a szépirodalmi) műveltség terjesztésében, az irodalomkritika és az irodalmi →ízlés fejlesztésében, de a tudományos eredmények népszerűsítésében is; ezeknek a tényezőknek a közvetítésével erősen befolyásolták az irodalmi →•ábrázolást is. O (→irodalom) O írod.: F. Milkau: Handbuch der Bibliothekswissenschaft (1935); A. Hessel: A könyvtárak története (1959); Könyv és könyvtár a magyar társadalom életében (1963); B. J. Enright: New média and the library in education (1972). Szabó Zoltán O Korunkban az információáradat — „információs robbanás", ill. „információforradalom" — olyan méreteket öltött, hogy a tudományos és művészi irodalom tárolása a hagyományos módokon mindinkább lehetetlenné válik. A könyvtárak képtelenek befogadni, feldolgozni és hozzáférhetővé tenni a könyvek, folyóiratok és napilapok naponta megjelenő áradatát, s ezért gyűjtőkörük szelektív korlátozásával kénytelenek élni, ill. az információk ú j technikai berendezések (mikrofilm, mikrokártya stb.) segítségével történő rögzítéséhez folyamodnak. Egyes könyvtárak információs bázisaikat számítógépekben tárolják. Mindazonáltal sem a könyvkiadás, sem az időszaki, ill. napi sajtó jelentősége nem csökkent; mert legközvetlenebbül rajtuk keresztül érintkezik az olvasó az új művészi, tudományos információkkal. A könyvtárak jelentősége is igen nagy, mivel az olvasás — részint a könyvtárak korlátozott lehetőségei (az előbbiekben említett gépi berendezések drága volta), s részint a befogadók, olvasók konzervativizmusa miatt — m a még legközvetlenebb formája a könyveken keresztül történő információbefogadásnak. A mikrofilmes, ill. számítógépes rendszerek jelenleg inkább csak a tudományos kutatás céljait szolgálják, bár a tömegkommunikáció ez ágának fejlődése feltétlenül ebbe az irányba mutat. O (→irodalom és tömeg- 265 kommunikáció). O írod.: A. P. Hackett: Fifty Years of best Sellers (1945); R. D. Altick: The English Common Reader (1957); L. Lefebvre—H. J. Martin: L'Appation du livre (1958); A. Flocon: L'univers des livres (1961); R. Escarpit: L a rentabilitó de la littérature (1962); L. Schick: The Paperbound in America (1968).
Muzslay László
Forrás: Világirodalmi lexikon, 5. kötet