citadella
citadella <ol.>: városokban, várakban kiemelkedő helyen épített erőd, fellegvár, ostrom idején a védők visszavonulására lehetőséget adó végső menedék. A történeti korokban gyakran a hatalom központja, az uralkodói palota és a jelentős templomok helye. Magyaro.-i példája a bp.-i →Citadella.
Forrás: Magyar Nagylexikon, 5. kötet, Magyar Nagylexikon Kiadó, 460. oldal