csapás
csapás: 1. csapásvonal: (geol, bány, földr) a →talaj- v. →/zózeírétegnek (telep) v. szerkezeti felületnek a vízszintessel alkotott metszésvonala, →szintvonala. Ha a telep sík, a - egyenes, ha általános a felület, a - görbe. Egy adott síknak számos, egymással párhuzamos -a van. E vonal(ak)nak a földrajzi E-hoz viszonyított helyzete a -irány. A -irányt két, egymástól 180°-kal különböző szögértékkel szokás megadni. Egy adott -irányhoz számos, akár ellentétesen dőlő sík is tartozhat, ezért a felület térbeli helyzetének megadásához a csapás: 1.ra merőleges vonal, a —*dőlés- n. esésvonal irányát, ill. a vízszintestől mért dőlésszögét is célszerű megadni. A csapás: 1.t főleg geológiai terepi munkában, egyes képződmények v. szerkezetek követésénél szokták használni. A - nagyjából megadja azt az irányt, amerre a képződmény v. szerkezet folytatása keresendő. A bányaművelésben a hasznosítható nyersanyagtelepeket -vonalaikkal és a rájuk írt tengerszint feletti magassággal ábrázolják. 2. a gyapjúnak nemezelés, ill. fonás előtti tisztítása, finomítása; csapó. 3. a halászok által a nádasban vágott út a csónak számára v. a varsák kihelyezésére. 4. a vadászatban a vad járását követő „nyomvonal”, az állat lábnyoma, amelyről esetleg felismerhető az állat faja, az egyed nagysága, esetleg a neme is.
Forrás: Magyar Nagylexikon, 5. kötet, Magyar Nagylexikon Kiadó, 737. oldal