csap
csap: 1. (gép) az →illesztési rendszerben a párosított munkadarabok közül a kívülről mérhetőnek az elnevezése (-+alapcsaprendszer). 2. (gép) forgó →tengely hengeres v. kúp alakú szakaszai, melyeken a tengely alátámasztása, csapágyazása történik. Ha a tengely végén van, akkor vég-, ha közbenső helyzetű, akkor nyak- a neve. 3. gép- és →acélszerkezeti elemek összekötésére használt alkatrész; megmunkált palásttal bíró (acél)henger, amely az elemeket úgy kapcsolja össze, hogy ezek egymáshoz képest síkban elfordulhassanak. (még csap szeg i 4. (gép) →csővezetékben használt legegyszerűbb elzárószerkezet (→armatúra} főként kis átmérőjű gáz- v. vízvezetéki csövekhez. Kúpos v. gömb alakú (gömbcsap) záróteste (csapforgó) az áramlás
irányába néző furatával van nyitott helyzetben, 90°-os elfordítással zár. Véghelyzeteit ütközők határolják. A - anyaga acél, réz, bronz, ólom, kerámia, keménygumi, műanyag, üveg stb. az áramló közegtől függően. A csapforgót kézikerékkel lehet elfordítani. A záró kúpfelületek szétválását biztosított anyával, a szivárgást tömszelencével meg kell gátolni, -okát nem csak zárásra, hanem többjáratú forgóval irányváltásra v. a folyadékáram megosztására is készítenek. 5. a borászatban hordók, tartályok, csővezetékek elzáró szerkezete. Fából v. fémből készül, két része a -anya és a fordító. Több típusa van. A fejtőa bor nyílt fejtésére alkalmas. A fa fejtőcsap: 1.on a fordítón át, az egyszerű fejtő rézcsap: 1.on a -anya lefelé fordított végén folyik ki a bor (a fordító csak átereszti v. elzárja a -anya nyílását). A borászatban a fejtéshez használnak még átalakítható, átváltó-, biztonsági, csappantyús, színelőkönyökös és kutyafej csap: 1.ot is. 6. (fa) fából készült részek (bútorok) összeerósítéséhez használt, a ragasztó kötéséhez recézett palástú, hengeres faalkatrész, amely az illesztendő részekben előkészített furatba csúsztatható. 7. (mg) a szőlőtőke egy-négy, esetleg öt fejlett rügyre visszavágott egyéves vesszője. Feladatától függően lehet termő-, ugar- v. biztosító-. A termőrügyeiből képződő hajtásokon fejlődik a termés. Az egy-két rügyes termő- a rövid-, a három—öt rügyes a hosszú-. Az egy-két rügyes ugar- neveli ki a következő évi metszéshez szükséges vesszőt, ill. vesszőket. Az ugar-ok a termő-ok alatt helyezkednek el, metszéskor a letermett termő-okat az ugar-ok vesszőivel váltják le. A tőke idősebb részein meghagyott egyrügyes biztosítócsap: 1.ra visszametszve az elöregedett részek leválthatok. A tőke háromévesnél idősebb részéből nőtt vesszőből (fattyúvessző) metszett - a sima-, a hároméves részén (→cser) nőtt vesszőből metszett a cser-. A cser-on meghagyott rügyekből ált. több fürt fejlődik, mint a sima-okéból.
Forrás: Magyar Nagylexikon, 5. kötet, Magyar Nagylexikon Kiadó, 733. oldal