csarnok
csarnok: (ép) nagy terek elhatárolására és lefedésére épített szerkezet. Rendeltetése szerint van gyártó-, raktár, garázs, hangár, vágány-, sport-, kiállítási - stb. Ha a körülhatárolt tér osztatlan, neve egyhajós csarnok, ha a teret oszlopsorok osztják meg, két-, három-, ill. többhajós csarnok. A korszerű -ok készülhetnek acélból v. vasbetonból, ritkábban fából. A - szerkezetének főbb részei: egymástól egyforma távolságra helyezkednek el a főszaruk (az ábrán 1), ezek oszlopokra (5) támaszkodnak. Ha a főszaru és az oszlop össze van építve, a neve keret.
Ha a kerettávolság nagy, a főszaruk között van egy v. több mellékszaru (2) beépítve, ez nem oszlopokra támaszkodik, hanem a kiváltó tartóra (4). A szaruzatra fekszenek fel a tetőhéjazatot közvetlenül alátámasztó szelemenek (3). A tetőzetbe beépítenek még egy (v. több) szélrácsot (7) is, ezeknek döntő szerepük van a tetősík alaktartásában és az egész rendszer stabilitásában. A tetőhéjazat lehet bádog, acél trapézlemez, műanyag hullámlemez, pala, v. állhat előre gyártott könnyúbeton elemekből. A - természetes világítást a tetőbe beépített felülvilágítókon v. az oldalablakokon át kap. Az oldalfalak anyaga hasonló a tetóhéjazatéhoz. Az oldalfalak tartására az oszlopok közé falváztartók (6) vannak beépítve. Jelentős konstrukciós feladat a mozgatható nagy kapuk kialakítása, különösen a hangároknál. A csarnokot esetenként szellőztető- és fűtőberendezéssel is fel kell szerelni.
Forrás: Magyar Nagylexikon, 5. kötet, Magyar Nagylexikon Kiadó, 749. oldal