glu
glu (tibeti 'ének'); klu (ótibeti alak); lu (népnyelvi alak); mgur (tibeti 'őfenségének, őtisztelendőségónek éneke'); gur (népnyelvi alak): 1. a tibeti költészetnek metaforákkal zsúfolt, politikai, kozmologikus vagy vallási tárgyú, szertartásos vagy rögtönzött vitázó éneke, amelyet ünnepségeken, alkalmi összejöveteleken, szóharcokban adnak elő szertartásos táncok kíséretében, s amelyet a krónikákban, a népi elbeszélő műfajokban és a drámákban is széles- 584 körűen alkalmaznak. Az Otibeti Krónika 8 —10. sz.-i mgur jai és klui királyok és tanácsosok szájába adott szertartásos és politikai énekek, továbbá nemzetségi szóharcoknak az énekei. A 15—16. sz.-i jógi és vándorszerzetes költők ( Gcangi, megszállott, Brugpa Kunlegsz) glui (mgurjai) részben az indiai dóMknak és a tibeti költészetnek hagyományait ötvöző misztikus himnuszok, részben mágikus—vallási szóharcoknak az énekei, részben pedig társadalmi és egyházi visszásságokat kipellengérező gúnydalok. A Geszar-énekhen (→még szgrung) és a drámákban (→•zloszgar) a glu a párbeszédek és a monológok formája. A helyi istenségek kultuszában és a lakodalmi szertartásokon előadott gluk régies nyelvezetű áldások, kozmologikus kérdésfeleletek (→még Ideu), dicsérők, imák stb. A gluk rendszerint több strófából, a strófák pedig — gyakran egy éneken belül is változóan — 2 — 10 sorból állnak. A sorok a 10. sz.-ig mindig régi hatosok (xxx | x x • x, a sormetszet előtt kötelezően ni kiemelő szócskával), a 11. sz.-tól kezdve már csak ú j típusú hetesek, nyolcasok és kilencesek (x x xxjxx x; xxx[xx|xx; xxxjíx xxx; xx|xx|xx|xx!x; xxx 3t x x | x x: x), a kultikus és lakodalmi énekekben pedig szép számmal akadnak hosszabb sorok is. Az énekek és főbb részeik gyakran felütéssel kezdődnek: ez a felütés a 10. sz.-ig a kje istenidéző indulatszó, a 11. sz.-tól kezdve pedig, amikor a kje bővített kjekje, kjeho vagy kjemo formában már teljes ütemmé vált, a glu 'ének, dal' főnév. Az újabbkori glukat a dallam pontos intonálása végett gyakran réják, illetőleg réjákat tartalmazó sztereotip formulák vezetik be, pl.: Dall Ala indít dallamot, Tala igéz szavakat. (Geszar-ének)
Irod.: R. A. Stein: Recherches sur l'épopée et le barde au Tibet (1959); uő: La civilisation tibétaine (1962). O 2. modern tibeti (vagy talán csak keleti tibeti) lírai népdal, amelyet ünnepi szórakozásul vagy legeltetés, lovaglás közben, sokszor versenyszerűen vagy szerelmi felelgetősként énekelnek. Az ilyen gluk egyszakaszosak, vagy 2—4 teljesen azonos szerkezetű strófából állnak. Egy-egy strófa 2 — 8 azonos vagy különböző szótagszámú sort, mégpedig heteseket, nyolcasokat, elvétve kilenceseket tartalmaz. Pl.: iXIiXI & XIíx (í x | x X: X ± XXIixI ±X; Kíxxjíxjix: x Atyára fehér gleccserhegy, Anyám jeges gleccservíz, Magam, sej, vagyok Sár vize, Lent folyók közt, sej, legszebbik. Atyám pipacs virága, Anyám sáfrány virága, Magam, sej, vagyok kék tárnics, Fent nyílók közt, sej, legszebbik. (kamBzi népdal)
Gyűjt, kiad.: Bodrigszkji glugzsasz gcseszbtusz ('A tibeti nép gluinak és gzsaszjainak gyűjteménye', 1959). Uray Géza Giükón; Glykon; Glycon (latinos névalak) (i. e. 5 — 4. sz.): görög komédiaköltő. Életrajzi adatai ismeretlenek. Művei nem maradtak fenn; az Anthologia Palatina három epigrammáját azonban neki tulajdonítják, ezek közül egy tűnik hitelesnek. A →glükóni verssor és a glükóni versszak névadója.
Kiad.: F. Dübner: AP (2. köt., 1872).
Szabó Kálmán
Forrás: Világirodalmi lexikon, 3. kötet