vas
vas, Fe
erősen mágneseződő fémes elem, jól nyújtható és ötvözhető. Kémiailag kevéssé ellenálló, nedvesség jelenlétében már szobahőmérsékleten oxidálódik. A ts.: 56; fp.: 3250 °C, op.: 1528 °C. A vas a talajban számos -ásvány kristályrácsában beépülve található. Előfordulhat két- v. három-, ritkábban hatvegyértékű formában, oldott állapotban a talaj keveset tartalmaz. A pH csökkenése elősegíti a vas-oxidok és -hidroxidok oldódását. Kicsapódását nagymértékben gátolja a szerves vegyületekbe való kötődése, a helátképződés. A →felvételében és transzlokációjában is kulcsszerepet játszik a kelátképződés. Lehetséges, hogy a gyökér képes a kelátkomplex felvételére, de arra is vannak adatok,hogy a komplexről a vas lehasad a gyökérfelületen és a gyökér csak a /erroiont veszi fel. A komplexnek v. magának az ionnak a felvétele a növény →sál való ellátottságától függ. A növények gyökeréből a hajtás felé természetes kelátok (pl. citrát) formájában szállítódik. A vashiányt főként a →nak a talajba való erős kötődése (oldhatatlanná válása) idézi elő. Ezt elősegíti a magas pH és a magas foszfáttartalom. Oxigéndús talajban a →oxidációja ferrivé ugyancsak a nehezen oldhatóság irányába hat. A nitráttáplálás gátolja, a N H 3táplálás elősegíti a vas felvételét, a gyökér közelében kiváltott pH-változás következtében. A vas foszfát formájában még növényben (szállító pályákban) is kicsapódhat. Számos enzim prosztetikus csoportjában →at találunk (citokrómok, citokróm-oxidáz, peroxidáz, kataláz, ferredoxin). →szerepel az elektronátvitelben is. Klorofillképződéshez szükséges. A talajok általában elegendő felvehető →at tartalmaznak. Probléma a karbonáttartalm ú talajoknál fordul elő. A bikarbónát közvetlenül →klorózist eredményez a talaj foszfáttartalmának emelésén keresztül. A Ca-nak hasonlóan káros hatása van, mivel a kelátkomplexból kiszorítja a →at. A Mnionok nemcsak a vas felvételénél fejtenek ki gátló hatást, de a vasat az enzimreakciókból is kiszorítják. A növények vastartalm a 100—200 ppm között van g/szárazanyagra számolva. A →kedvelő növényekben (zab, spenót, rizs) ennél lényegesen magasabb értékeket mértek. A gabonafélék szemtermése viszonylag →szegény.
— A szerves anyagok bontását és humifikálását végző szaprofíta mikroorganizmusok tevékenysége következtében →nak egy része humátok és egyéb komplex →vegyületek formájában oldhatóvá válik és migrálni képes. A vas-szulfidoknak (pirít, markazit) vízben oldódó szulfátokká történő oxi- •dálását a Thiobacillus ferrooxidans katalizálja. A vas lokális biológiai felhalmozódásában különösen a fonalas vas baktériumoknak (főleg •Oallionella, Leptothrix, Sphaerotilus) nagy szerepük. Jól megmutatkozik ez a mocsári, tavi és tengeri vasérc képződésénél. Egyes kékalgák ugyancsak oxidálni tudják a vasat. A szulfátredukáló baktériumok által term elt kén-hidrogén hatására a vas szulfid formájában halmozódik fel (bakteriopirit). — A vas az állati, ill. az emberi szervezetben állandó, másodlagos -abiogén elem. Az emberi szervezetben összesen mintegy 5 g vas található. Ennek több mint a fele a →hemoglobinban, kis része a -+mioglobinb&n, ill. --'tartalmú fermentekben, a többi pedig a '-'raktárakban található. A férfiszervezet élettani körülmények között naponta ' minimális mennyiségű (1 mg alatti) vas at veszít, amely a szervezetből elpusztult és levált hámsejtekkel, hajjal, körömmel, széklettel stb. távozik. A női szervezet átlagos vas vesztesége a →menstruáció m iatt magasabb. Kóros körülmények (vérzés) között a →veszteség tetemes mértékű lehet. Hosszabb időszakot tekintve a →felszívódásának és a vas veszteségnek természetesen egyensúlyban kell lennie. A táplálékkal történő →bevitel szempontjából a hús, tojás, máj és a zöldfőzelékek fontosak. A szervezet vasforgalmának irányításában a plazmával keringő →transzferrinhez kötött Fe+++ központi szerepet játszik. A plazma~sal ui. a csontvelő hemoglobinszintetizáló rendszere, valamint a →retikuloendotéliális rendszer (RÉS) és a bélnyálkahártya ferritin—apoferritin-rendszere tart egyensúlyt (1. az ábrát). A RÉS apoferritin fehérjéis szintézis a je a hemoglobin bontásából származó vassal, a bélnyálkahártyáé ba táplálékkal felvett →sál van alakul ferritinné. így tehát végeredményben a →raktárak telítettsége a plazma vason keresztül szabályozza a bélnyálkahártyában található apoferritin mennyiségét, ami a →felszívódásához szükséges.
Forrás: Biológiai lexikon 4. kötet (S–Zs), Akadémiai Kiadó, 1978, 415. oldal