máj
máj, hepar (lat.)
a gerincesek legnagyobb, változó nagyságú és alakú, barnásvörös színű, lebenyekre tagolt mirigye
(1. ábra), amely az epésbél falából kitüremkedés alakjában fejlődik. A törzsfejlődés folyamán a máj kezdeménye a lándzsahalokon a középbél páratlan vakzsákszerű kitüremlése alakjá-
1: májsejtek,
2: véröböl,
3: véröböl endotélium, x-nél hézag,
4: Disse-féle tér,
5: Kupffer-féle csillagsejt, mely fagocitált festékanyagot tartalmaz ban jelenik meg. A gerincesekben a máj at a hashártya és az ezen belül fekvő kötőszöveti tok (
Olisson-féle tok) veszi körül. Általában több lebenyre tagolódik, és a lebenyeken belül a tokból benyomuló kötőszövet számos
lebenykét (lobulus hepatis) határol el
(2. ábra), amelyek a máj szerkezeti egységei. Belsejükben hámsejtgerendák és erek a lebenyke közepén fekvő központi véna (vena centralis) felé haladnak. Három lebenyke találkozásánál levő szögletben, kicsiny ún.
periportális mezők fekszenek, amikben három cső: a májartéria, a kapuér és epevezeték fut. A máj bevezető erei a
májkapuér (vena portae) és a
májartéria (arteria hepatica). A máj kapuér a →
lép, a
gyomor és a →
bélcső felől szállítja a vért, és a
májkapun (porta hepatis) lép be. Elágazások után további venula interlobularisokra oszlanak, amelyek a lebenykét érhálózattal veszik körül. Ebből kapják a vért a gerendák között sugarasan haladó szinuszoid →
hajszálerek, amelyek 35—60 nm hosszúak, és a lebenyke közepén levő központi vénába torkollanak. Több központi véna egy közös gyűjtővéna felé halad, a három v. több májvénába (vena hepatica), ezek pedig az alsó üres vénába (vena cava inferior) ömlenek. A májartéria ugyancsak a máj kapun keresztül jut a májba, és artériás vért szállít. Többszöri elágazás után ágai a lebenykét mint arteriola interglobulárisok veszik körül, és a vért szinuszoid hajszálerekbe öntik, majd →
szinuszokon keresztül a →véna ágaiba torkollanak. A szinuszoid hajszálerek falát endotéliumsejtek
( →
endotél) és a
Kupfferféle sejtek, alakítják ki, amelyek a →
retikuloendotéliális rendszerhez tartoznak. Az endotélium és a májsejtek között egy hasadék, a
Disse-féle tér keletkezik, ami rácsrostokat tartalmaz. A máj hámsejtjeinek mikrobolyhai a Disse-féle tér vérplazmájában lebegnek. A máj hámsejtjei 1—2 sejtszélességű gerendákat alkotnak, amelyek maguk közé zárják az
epekapillárisokat. Az egyes sejtek poligonálisak, és bennük glikogénszemecskék m utathatók ki. Az egymás lapjával érintkező máj sejtek között az epehajszálerek alakulnak ki. A lebenyke centrumában kezdődnek, és az epét a lebenyke perifériájára, a véráramlással ellentétes irányban vezetik. A lebenyke felületén kitágulnak és a periportális mező epevezetékeibe torkollanak. Ezek nagyobb epevezetékek felé haladnak, amelyek mint epevezetők (ductus hepatici) a májkapuban hagyják el a májat.
— Elektronmikroszkóppal vizsgálva a májsejt a véres epekapillárisok felé mikrobolyhokat visel. A eitoplazma sima és durva felszínű →
endoplazmatikus retikulumot tartalmaz. A →
Golgikészülék az epekapillárisok felé eső részben fekszik. A májsejt igen sok (kb. 2—3 ezer)
→mitokondriumot és →
lizoszámát tartalmaz.
— A lebenykéken belül a működés időbeli (napszakos) és térbeli változásai figyelhetők meg. E szempontból a lebenykén külső és belső zóna különböztethető meg, amelyekben a sejtek szerkezete (pl. a mitokondriumok száma, a glikogéntartalom), az enzimek eloszlása eltérő.
— A máj sokirányú feladatot lát el. A szénhidrát-anyagcserében, a →
vércukorszint szabályozásában a májglikogén a legkönnyebben mobilizálható glükóztartalék. A →
zsírsavak lebontása és a
ketontestek elégetése főként a májban történik. A
→plazmaféhérjék közül az albumin és a fibrinogén itt szintetizálódik és bomlik. Az aminosavak intermedier átalakítása és lebontása, ill. szintézise (dezaminálás, →
transzaminálás stb.) is a máj feladatai közé tarágai tozik. Az
-<■emésztésben az →
epe elválasztásával tölt be nélkülözhetetlen funkciót. A felszívódott és a
→portalis vérkeringéssel a májba került mérgező anyagok „méregtelenítését” és az anyagcsere-folyamatokban keletkező végtermékek egy részének átalakítását a kiválasztására alkalmas vegyületté (urea keletkezése) is a máj végzi.
— A máj betegségei: a fertőzések, mérgek, keringési zavarok, táplálkozási hiány és mechanikus okok következtében fellépő májműködési zavarok.
Akut hepatitiszt (májgyulladás) a legkülönbözőbb okok hoznak létre, leggyakoribb a vírus eredetű →
fertőzéses májgyulladás (hepatitis). Az elhúzódó a akut hepatitisz
krónikus hepatitiszbe megy át, amire máj- és lépmegnagyobbodás, nyomásérzékenység, pozitív
→májfunkciós próbák, mérsékelt →
sárgaság (icterus), gyengeség, fáradtság, puffadás, emésztési és székletürítési zavarok a jellemzők.
→Cirrhosis (májzsugorodás) a máj krónikus diffúz gyulladása, amire a kötőszöveti elemek burjánzása, a parenchima degenerációja és regenerációja jellemző, mindezek következtében a máj állománya átépítődik. Hepatitisz, alkoholizmus, fehérjehiány, széntetraklorid-mérgezés, az epeutak elzáródása kapcsán fordul elő.
— A májban jóindulatú
daganatok (haemangiomúk v. ciszták) és rosszindulatú daganatok (carcinoma, sarcoma) is előfordulhatnak, az utóbbiak rendszerint tumoráttétként.
— A
→raktározási betegségek legtöbbször májelváltozással jár nak.
7. ábra. A máj egy kis részlete erős nagyítással.
2. ábra. MájlebenyTce a vena centrálisszal és a szinuszoid hajszálerekkel
29. oldal
a gerincesek legnagyobb, változó nagyságú és alakú, barnásvörös színű, lebenyekre tagolt mirigye
(1. ábra), amely az epésbél falából kitüremkedés alakjában fejlődik. A törzsfejlődés folyamán a máj kezdeménye a lándzsahalokon a középbél páratlan vakzsákszerű kitüremlése alakjá-
1: májsejtek,
2: véröböl,
3: véröböl endotélium, x-nél hézag,
4: Disse-féle tér,
5: Kupffer-féle csillagsejt, mely fagocitált festékanyagot tartalmaz ban jelenik meg. A gerincesekben a máj at a hashártya és az ezen belül fekvő kötőszöveti tok (
Olisson-féle tok) veszi körül. Általában több lebenyre tagolódik, és a lebenyeken belül a tokból benyomuló kötőszövet számos
lebenykét (lobulus hepatis) határol el
(2. ábra), amelyek a máj szerkezeti egységei. Belsejükben hámsejtgerendák és erek a lebenyke közepén fekvő központi véna (vena centralis) felé haladnak. Három lebenyke találkozásánál levő szögletben, kicsiny ún.
periportális mezők fekszenek, amikben három cső: a májartéria, a kapuér és epevezeték fut. A máj bevezető erei a
májkapuér (vena portae) és a
májartéria (arteria hepatica). A máj kapuér a →
lép, a
gyomor és a →
bélcső felől szállítja a vért, és a
májkapun (porta hepatis) lép be. Elágazások után további venula interlobularisokra oszlanak, amelyek a lebenykét érhálózattal veszik körül. Ebből kapják a vért a gerendák között sugarasan haladó szinuszoid →
hajszálerek, amelyek 35—60 nm hosszúak, és a lebenyke közepén levő központi vénába torkollanak. Több központi véna egy közös gyűjtővéna felé halad, a három v. több májvénába (vena hepatica), ezek pedig az alsó üres vénába (vena cava inferior) ömlenek. A májartéria ugyancsak a máj kapun keresztül jut a májba, és artériás vért szállít. Többszöri elágazás után ágai a lebenykét mint arteriola interglobulárisok veszik körül, és a vért szinuszoid hajszálerekbe öntik, majd →
szinuszokon keresztül a →véna ágaiba torkollanak. A szinuszoid hajszálerek falát endotéliumsejtek
( →
endotél) és a
Kupfferféle sejtek, alakítják ki, amelyek a →
retikuloendotéliális rendszerhez tartoznak. Az endotélium és a májsejtek között egy hasadék, a
Disse-féle tér keletkezik, ami rácsrostokat tartalmaz. A máj hámsejtjeinek mikrobolyhai a Disse-féle tér vérplazmájában lebegnek. A máj hámsejtjei 1—2 sejtszélességű gerendákat alkotnak, amelyek maguk közé zárják az
epekapillárisokat. Az egyes sejtek poligonálisak, és bennük glikogénszemecskék m utathatók ki. Az egymás lapjával érintkező máj sejtek között az epehajszálerek alakulnak ki. A lebenyke centrumában kezdődnek, és az epét a lebenyke perifériájára, a véráramlással ellentétes irányban vezetik. A lebenyke felületén kitágulnak és a periportális mező epevezetékeibe torkollanak. Ezek nagyobb epevezetékek felé haladnak, amelyek mint epevezetők (ductus hepatici) a májkapuban hagyják el a májat.
— Elektronmikroszkóppal vizsgálva a májsejt a véres epekapillárisok felé mikrobolyhokat visel. A eitoplazma sima és durva felszínű →
endoplazmatikus retikulumot tartalmaz. A →
Golgikészülék az epekapillárisok felé eső részben fekszik. A májsejt igen sok (kb. 2—3 ezer)
→mitokondriumot és →
lizoszámát tartalmaz.
— A lebenykéken belül a működés időbeli (napszakos) és térbeli változásai figyelhetők meg. E szempontból a lebenykén külső és belső zóna különböztethető meg, amelyekben a sejtek szerkezete (pl. a mitokondriumok száma, a glikogéntartalom), az enzimek eloszlása eltérő.
— A máj sokirányú feladatot lát el. A szénhidrát-anyagcserében, a →
vércukorszint szabályozásában a májglikogén a legkönnyebben mobilizálható glükóztartalék. A →
zsírsavak lebontása és a
ketontestek elégetése főként a májban történik. A
→plazmaféhérjék közül az albumin és a fibrinogén itt szintetizálódik és bomlik. Az aminosavak intermedier átalakítása és lebontása, ill. szintézise (dezaminálás, →
transzaminálás stb.) is a máj feladatai közé tarágai tozik. Az
-<■emésztésben az →
epe elválasztásával tölt be nélkülözhetetlen funkciót. A felszívódott és a
→portalis vérkeringéssel a májba került mérgező anyagok „méregtelenítését” és az anyagcsere-folyamatokban keletkező végtermékek egy részének átalakítását a kiválasztására alkalmas vegyületté (urea keletkezése) is a máj végzi.
— A máj betegségei: a fertőzések, mérgek, keringési zavarok, táplálkozási hiány és mechanikus okok következtében fellépő májműködési zavarok.
Akut hepatitiszt (májgyulladás) a legkülönbözőbb okok hoznak létre, leggyakoribb a vírus eredetű →
fertőzéses májgyulladás (hepatitis). Az elhúzódó a akut hepatitisz
krónikus hepatitiszbe megy át, amire máj- és lépmegnagyobbodás, nyomásérzékenység, pozitív
→májfunkciós próbák, mérsékelt →
sárgaság (icterus), gyengeség, fáradtság, puffadás, emésztési és székletürítési zavarok a jellemzők.
→Cirrhosis (májzsugorodás) a máj krónikus diffúz gyulladása, amire a kötőszöveti elemek burjánzása, a parenchima degenerációja és regenerációja jellemző, mindezek következtében a máj állománya átépítődik. Hepatitisz, alkoholizmus, fehérjehiány, széntetraklorid-mérgezés, az epeutak elzáródása kapcsán fordul elő.
— A májban jóindulatú
daganatok (haemangiomúk v. ciszták) és rosszindulatú daganatok (carcinoma, sarcoma) is előfordulhatnak, az utóbbiak rendszerint tumoráttétként.
— A
→raktározási betegségek legtöbbször májelváltozással jár nak.