burkolat
burkolat: az épületek teherhordó és térelhatároló szerkezeteit eltakaró felületi bevonat. A burkolat határozza meg az épület, épületszerkezet építészeti megjelenését, színét, használhatóságát, sőt a használó kényelemérzetét is. Épületszerkezeti szempontból külső, fagyálló burkolatokat (erkély, lodzsa, tetőterasz, külső fal részére) és belső, nem fagyálló -okát (belső fal, mennyezet, padló részére) különböztetnek meg. A burkolat anyaga lehet szilikát bázisú (kő, tégla, beton, műkő, üveg, csempe stb.), gipsz, festék, fém (alumínium, acél, vörösréz, horgany), szerves alapanyagú (fa, műanyag, textil, papír), vegyes összetételű (múfa, cementkötésú faforgács). A burkolat készülhet elemekből: tégla, terrazzo, kő-, beton- v. égetett kőagyaglap, de elemekből áll a fapadló is, a deszka-, hajó-, svéd-, lécpadló és a parketta. Hézagmentes burkolatot képez az agyag-, beton-, műkő, esztrich-, öntött aszfalt-, linóleum-, gumi-, a műanyag burkolat és a szőnyegpadló. A burkolat kiválasztását az épület, a helyiség funkciója és esztétikai szempontok befolyásolják.
Forrás: Magyar Nagylexikon, 4. kötet, Magyar Nagylexikon Kiadó, 788. oldal