alumínium
alumínium <lat.-ang.>, Al: a 13-as rendszámú kémiai elem, ezüstfehér, nyújtható és hengerelhető fém, relatív atomtömege 26,97. Nevét az ókorban már ismert és alkalmazott timsó (KA1[SO4]2-12H2O) latin alumen elnevezéséből H. Davy javasolta. A fémet először H. Ch. Oersted állította elő meglehetősen szennyezett állapotban (1825), majd viszonylag tisztán F. Wöhler (1827). A periódusos rendszer III. oszlopába tartozik, vegyületeiben döntően 3, igen ritkán 1 vegyértékű formában szerepel, rendszerint kovalens kötéssel. Utóbbi miatt szokás az alumíniumot a félfémek közé is sorolni. Sűrűsége 2,66 g/cm3, azaz könnyűfém, op. 657 °C, fp. 2330 °C. Jól vezeti a hőt és az elektromosságot. Bár az atomtömegre vonatkoztatott hő- és elektromos vezetőképessége kisebb, mint a rézé (annak csupán mintegy a fele), kis sűrűsége miatt az azonos vezetőképességű -vezeték tömege a rézvezetékének kevesebb mint 50%-a. A természetben az - elemi állapotban nem fordul elő, ásványai azonban rendkívül gyakoriak, elsősorban az ún. -szillkát ok, pl. a →fóldpátok, →csillámok. Földünk leggyakoribb elemei közé tartozik: tömegben csupán az oxigén és a szilícium előzi meg. A földkéreg átl. -tartalma 8,13%, a tengervízé viszont az —hidroxid igen csekély oldhatósága miatt csupán 10 2 mg/dm3. Ipari szempontból a legfontosabb -érc a -íbauxit, amelyből Magyaro. is jelentős készletekkel rendelkezik. Az elemi - erősen pozitív tulajdonságú, a levegőn azonnal reakcióba lép az oxigénnel, sőt kisebb mértékben a nitrogénnel is, a képződött —oxid és —nitrid azonban összefüggő réteget képezve az alatta levő fémet megvédi. E tulajdonsága elektrolízissel v. vegyszeres kezeléssel tovább fokozható (eloxálás). így, bár az - a szerkezeti anyagok között a legpozitívabb fém, korrózióállóság szempontjából mégis igen előnyös tulajdonságú. Megbontva az oxidréteget (pl. fémhigannyal) az - igen gyorsan oxidálódik, sőt bontja a vizet. Savakban és lúgokban egyaránt oldódik, és hidrogéngáz mellett (hidratált) —, ill. tetrahidroxo-aluminát-ionok képződnek:
2A1 + 6H+ →2A13+ + 3H2
2A1 + 2OH" + 6H2O →2A1(OH); + 3H2. Az - és az oxigén kötése igen stabil, emiatt számos fém redukálható oxidjaiból fém-mai. (A módszerrel fémelőállítások mellett más technológiai feladatok is megoldhatók; e redukciós eljárások összefoglaló elnevezése —íaluminotermikus eljárás.} Elemi halogénekkel, kénnel, nitrogénnel stb. (magasabb hőmérsékleten) közvetlenül egyesül. Sószerű vegyületei (pl. az —timsó) kristályvizet tartalmazó akvakomplexeknék tekinthetők, míg a szerves -vegyületek kovalens felépítésűek. Az alumíniumot megfelelő -vegyületek olvadékainak katódos redukciójával lehet előállítani. Az iparilag alkalmazott eljárás soráú a bauxitból előállított timföldet (tiszta —oxid) ömlesztett kriolitban (Na3AlF6) oldják, s így redukálják olvadék-elektrolízissel. Villamos vezetékek gyártására 99,5- 99,9%-os tisztaságú - használható csupán. Egyéb, elsősorban épületszerkezeti (nyílászárók) és járműipari felhasználása mellett lemezeket, csöveket, fóliát, huzalt, edényeket stb. készítenek belőle. A tiszta - azonban meglehetősen lágy, ezért ötvözetei elterjedtebbek előnyösebb mechanikai tulajdonságaik miatt (^alumíniumötv özetek}. A fém- első ipari alkalmazása az 1855-ös párizsi világkiállításhoz fűződik.
Forrás: Magyar Nagylexikon, 1. kötet, Magyar Nagylexikon Kiadó, 681. oldal