ásvány
ásvány: L a földkéreg természetes körülmények között keletkezett homogén alkotórésze. Jellemzője ált. a belső szerkezet rendezettsége és a képlettel kifejezhető kémiai összetétel, de vannak amorf -ok is. Kristályos állapotban a kristályszerkezet {→kristályrács) és a kémiai összetétel határozza meg az - fizikai és kémiai sajátságait. A kifejlett kristályok alakjában megjelenő ásvány: Lok legfontosabb külső ismertetőjegye a →kristályforma. Gyakori előfordulási mód az →ásványhalmaz. — A fizikai tulajdonságok közül -meghatározásra az optikai sajátságokat (a fénytörést, színt, fényvisszaverő képességet) alkalmazzák {→kristályoptika). Fényátbocsátó képességük szerint az -ok lehetnek átlátszók (pl. hegyikristály), áttetszők (pl. cinnabarit) és átlátszatlanok (pl. magnetit). Saját színű az ásvány: L, ha az eredeti kristályrácsban színes alkotók szerepelnek {^idiokrómás színeződés), →allokrómás színeződés jön létre a kristályrácsba betelepült idegen atomok, ionok v. az ásvány: Lba beépült, többnyire mikroszkópos méretű más -ok hatására. Egyes kristályok a különböző kristálytani irányokban más-más színűek (pl. turmalin) {→pleokroizmus). Jellemző a kristálylapra eső fény visszaverődő része: fémes fényűek a szulfidércásványok és a termésfémek, üvegfényűek főként a szilikátok és a kvarc, zsírfényű pl. a talk, selyemfényű pl. az azbeszt, fénytelenek az agyagásványok (pl. kaolin). Számos kristály különböző sugárzások hatására, melegítésre, dörzsölésre, ütésre lumineszkál {→lumineszcencia). Az -ok többsége diamágneses, kisebb részük paramágneses, kevés ferromágneses (pl. magnetit, maghemit), sok közöttük a →félvezető. Bizonyos fajta kristályok hevítés, nyomás hatására elektromossá válnak {→termoelektromosság, →piezoelektromosság). A mechanikai sajátságok közül legjellemzőbbek a →törés, a →hasadás és a keménység (^Mohs-keménység). Az -ok belső szerkezetét -)röntgendiffrakt ometr iával határozzák meg. Az -ok modern rendszerezésének alapja a kémiai összetétel, amely azonban egyben a belső struktúrát is magában foglalja. Az -rendszer a következő osztályokra tagolódik: 1. Terméselemek; 2. Szulfidok; 3. Oxidok és hidroxidok; 4. Szilikátok; 5. Foszfátok, arzenátok, vanadátok; 6. Szulfátok, kromátok, volframátok, molibdátok; 7. Borátok, karbonátok, nitrátok; 8. Halogenidek; 9. Szerves -ok. írod. Koch S.-Sztrókay K.-Grassely Gy.: Ásványtan {1-2., 1967). 2. az ásványi nyersanyagok összefoglaló elnevezése a bányászatban.
Forrás: Magyar Nagylexikon, 2. kötet, Magyar Nagylexikon Kiadó, 484. oldal