cirok
cirok (Sorghum): a →pázsitfüvek családjába tartozó, trópusi és szubtrópusi elterjedésú nemzetség, mintegy 60 fajjal. Magas termetű (1-1,5 m), tömött szárú, egyéves v. évelő növények. Egyvirágú füzérkéi bugavirágzatban állnak. Az egyik legfontosabb gabona Afrikában, Ázsiában (India, Kína), ahol rendkívül jelentős szerepet játszik a lakosság élelmezésében. Újabban Amerikában is fellendült a termesztése. Több mint 20 termesztésbe vont faja közül Magyaro.-on a D-ázsiai tarka cirok (S. bicolor convar. bicolor), a cukor- (mézcirok, S. dochna provar. dochna, régebben: S. vulgare var. saccharatum), a szudáni származású seprű- (S. dochna provar. technicum, régebben: S. vulgare var. technicum), a közönséges - (szemes cirok, takarmány-, S. bicolor, régebben: S. vulgare var. frumentaceum), valamint a →szudáni fű (szudáni cirokfú, S. sudanense, régebben: S. vulgare var. suda-
nense) honosodott meg. Az utóbbi a legszárazságtúrőbb fúféle. A cukor- gyökérzete, szára és levele a kukoricáéhoz hasonló. Szárának bélállománya sok cukrot tartalmaz. Elsősorban takarmány, de szörpöt is készítenek belőle. Virágzata tömött buga, főként idegentermékenyülő. Melegigényes. Apr. végén vetik, abraknak 60 cm-es sortávolságra 7-9 kg/ha maggal, szilázsnak 40-50 cm-es sortávolságra 10-14 kg/ha maggal. 1 t magterméshez kb. 4 kg N-t, 2 kg P2O5-ot és 3 kg l^O-ot igényel. Zölden, bugahányás előtt nem etetik az állatokkal, mert ekkor a cirok cián-hidrogént tartalmaz, ezért bugahányás után, kukoricaszárral keverve silózzák. A várható szárhozam 25-45 t/ha. Magtermesztéskor 2-3 t/ha szem- és 20—25 t/ha még jól silózható szártermést ad. Ezermagtömege 15—18 g. A közönséges cirok olyan tájakon váltja fel a kukoricát, ahol az évi csapadék 400—500 mm-nél is kevesebb. Fejlődése ugyan szintén megakad az aszályban, de eső után tovább folytatódik. Apr. végétől (másodnövényként is) vethető jún. közepéig, a cukorcirokhoz hasonló módon. Többnyire két menetben takarítják be, először arató-cséplő géppel a bugákat vágják le, majd szecskázóval a szárat. A 20-30 g ezermagtömegú magból 2-5 t/ha, a még zöld, leveles szárból 17-20 t/ha várható. Ha takarmánynak szánják, viaszéréskor silózzák az állományt. K- és D-Afrika egyes helyein a cirokból sört főznek. A cukor- és a közönséges - együttes magyaro.-i vetésterülete 100-130 ezer ha. A seprű- magja abrak és söripari alapanyag, virágzatából seprűt, kefét, kórójából kosarat, cellulózt, sőt papírt is készítenek. 2-2,5 m magasra nő, széles lemezű levelei a száron váltakozva és keresztben helyezkednek el. Egy-egy bugában 50-60 db, 40-50 cm hosszú első- és másodrendű oldalágat növeszt, amelyeken kétivarú, részben idegenmegporzós virágok ülnek. Magyaro.-on amerikai, ausztráliai és olasz fajtáit termesztik. Tenyészideje 130-150 nap. Melegigényes, máj. elején a vetéshez 10 °C-nál magasabb hőmérsékletű, lehetőleg termékeny, vályogos talajt igényel. A sortávolság 40-60 cm, a tőtávolság 12-15 cm. A mag viaszérésekor kézzel v. rendvágó géppel aratják. A kévékbe kötött, lerakott növényekről a magvas bugát (szakállt) kb. 20 cm-es szárrésszel levágják, szárítják. Kézzel v. szöges-dobos cséplőgéppel cséplik. A várható szemtermés 1-2 t/ha, a szemterméstől megtisztított bugavirágzat mennyisége 0,7-1,4 t/ha. A 3-7 t/ha kóró ipari nyersanyag v. tüzelőszer. Magyaro.-i vetésterülete 1000-2000 ha. A trópusi és szubtrópusi országok legfontosabb gabonaféléi: a durra (durrhaköles, S. durra), a tönkölykása (bókoló -, közép-ázsiai cirok, S. cernuum), a japán mag- (kauliang, kaoliang, S. nervosum). Az évelő fenyércirokot (aleppói cirok, S. halepense) régebben takarmánynak termesztették, veszélyes gyomnövény, ill. esetenként kerti dísznövény. írod. Barabás Z.-Bányai L. A cirok és a szudánifű (1985).
Forrás: Magyar Nagylexikon, 5. kötet, Magyar Nagylexikon Kiadó, 448. oldal