compositio
compositio <lat.>: vagyoni elégtétel az ókori (római) és a kora középkori jogban, amely a magánbosszú megváltására szolgált. A sértett, ill. családja, s a sérelmet okozó közötti, alkuval megállapított vagyoni váltság volt az ókori Rómában. A középkorban ered, az ősi nemzetség köteles volt a tagjait v. a közösséget ért sérelmet megtorolni. Magyaro.-on az állam büntetőhatalmi igénye I. (Szt.) István törvényeiben jelent meg, amelyek a magánbosszút tilalmazták. A tettes az okozott kárt compositio révén megválthatta. A jóvátétel összegének egy része a sértett felet, ill. rokonságát, másik része az uralkodót v. a nevében eljáró bírót illette meg.
Forrás: Magyar Nagylexikon, 5. kötet, Magyar Nagylexikon Kiadó, 559. oldal