Lamia
Az éjnek éjjelén a Hádészből kisettenkedő démon. Gyermekeket rabol el, hogy megölje őket és kiszívja vérüket. Életében gyönyörűséges királylány volt, aki Zeusz kedvese lett. Ám a főisten féltékeny hitvese, Héra, titokban alvilági szörnnyé változtatta. Négylábú bestia, testét kígyószerű pikkelyek fedik, csinos női feje van, hosszú hullámos hajjal és a melle is nőiesen emelkedik ki a pikkelyek közül. Elülső lábain oroszlánkarmokat, hátsó lábain viszont tehénpatákat visel. Egy Lamia történetét meséli el Róbert Burton (1577—1640) az 1621-ben megjelent The Anatomy of Melancholy c. sok kiadást megért könyvében. Egy Lámia gyönyörű asszonnyá változva, meghódította egy jóképű filozófus szívét, és meghívta magához korinthoszi palotájába. A lakodalomra hivatalos volt Apol-lóniosz, a mágus is, aki tudományánál fogva Lámiában felismerte az alvilági démont. És amikor kimondta igazi nevét, a szép menyasszony palotájával együtt egyszeriben eltűnt. Goethe a „Korinthoszi menyasszony”, John Keats pedig a „Lamia” c. költeményében énekelte meg a hátborzongató történetet.