Laicens, Linards
Laicens [lajcensz], Linards (Metume, 1883. nov. 15. — ?, 1938. dec. 14.): lett író, költő, fordító. Kisbérlő fia. A gimnáziumból illegális iratok terjesztése miatt kicsapták. 1905-ben kapott tanítói oklevelet. Az 1905-ös forradalomban való részvételéért két évig börtönben ült, majd újságíróskodott. 1921-ben újra letartóztatták. 1923 —1926-ban európai és észak-afrikai utazásokat tett. A kommunista párt legális és illegális folyóiratainak a szerkesztője volt (Darbs un 5 5 Világirodalmi Lexikon VI. 865 parlamenti képviselő volt, 1929-től a kommunista párt tagja. 1932-ben, mikor a kommunista képviselők mentelmi jogát fel akarták függeszteni, az SZU-ba emigrált, ahol a lett proletárírók egyik vezetője volt. A személyi kultusz áldozata. O 1904-től publikált. A proletárirodalom legjelentősebb lett képviselője. Expresszionista lendületű, harcra szólító verseskötetei a legértékesebbek munkásságából (Karaváné, 'Karaván', 1920; Ho-Tai, 1922; Semafors, 'Szemafor', 1924; Berline, 'Berlin', 1924; Aziats, 'Ázsiai', 1929). A polgári rend igazságtalanságát leplezi le kissé naturalisztikus elbeszéléseiben (Attaisnotie, 'Igazoltak', 1921), valamint ragyogó, a szociográfiát és az esszét vegyítő útikarcolataiban (Mébeligá Riga un pielikumi, 'Bútorozott Riga és tartozékai', 1924; Skaistá Itálija, 'Gyönyörű Itália', 1925). Regényei közül legjelentősebb az önéletrajzi motívumokat is tartalmazó Emigrants ('Emigráns', 1926), de főként a börtönviszonyokat bemutató KliedzoSie korpusi ('Kiáltó épülettömbök', 1930). írt több színdarabot is a munkásszínjátszók számára (Alfa un Autó' 'Alfa és Autó', 1925; Kompromiss, 'Kompromisszum', 1926). Lettre fordította többek között a Kalevalát és az Ezeregyéjszaja meséit.
Egyéb főbb művei: Portfelis un valgs ('Pénztárca és hurok', elb.-ek, 1933); Limitrofija ('Limitrofia', reg., 1935); Politika un lirika ('Politika és líra', költ.-ek, 1936).
Gyűjt, kiad.: Szobranije szocsinyenij ('Gyűjteményes művei', oroszul, 1931 — 1934); Raksti ('Művei', 1958-1959).
Magyarul: 1 nla (n. n., Korunk, 1931, 12.). O írod.: B. Tabüns: Linards Laicena dzíves un darba vietas (1960).
Bojtár Endre
Forrás: Világirodalmi lexikon, 6. kötet