Nota, Alberto
Nota, Alberto (Torino, 1775. nov. 15.— uo. 1847. ápr. 17.): olasz drámaíró. Jogászként piemonti államhivatalt viselt; a király és a piemonti liberális értelmiség közti közvetítő szerepéért bárói címet nyert. Irodalmi alakok által inspirált történelmi darabjai (Petrarca e Laura, 'Petrarca és Laura', Ariosto, Tasso) mellett mintegy negyven komédiát írt, melyekhez Moliére- tői és Goldonitól merített: az Atrabiliarét ('A mogorva férfi', 1812) a Misanthrope után, a Lusinghierá t ('A hízelgő', 1818) a Fogadósnő alapján készítette el moralizáló érzelmeskedéssel, hagyományosan bevált színpadi fogásokkal. Színházában csekély mértékben jelentkezik a kialakulóban levő ú j irányzat, ábrázolásmódja a túlhaladott klaszszicizmushoz kötődik. Sokat játszott színművei közül legtovább szerepelt műsoron és eljutott Mo.-ra is az II filosofo celibe (1811: Császár F., A nőtlen filozófus, 1833).
Egyéb művei: Primi passi al mai costume ('Lefelé a lejtőn', vígj., 1808); La fiera ('A vásár', vígj., 1826).
Magyarul még: II benefattore e Vorfana (1828: Jakab I., A jótevő és az árva, bemutató 1834. dec. 6.); La bugia (1842: Fekete S., A hazugság, bemutató 1851. febr. 16.).
Kiad.: Alberto Nota: Teatro comico (1842 — 1843). O írod.: F. Baumarrn: Alberto Nota: Quellenstudie (1907); P. Toldo: L'oeuvre de Moliere et sa fortune en Italie (1910); O. Allocco-Castellino: Alberto Nota (1912). Nyerges László „nota bene": 1981-ben A. Bosquet és M. Luneau szerkesztésében indított, negyedévenként megjelenő francia világirodalmi folyóirat, az 1 977-ben megszűnt Les Lettres Nouvelles óta az első fontosabb ilyen jellegű vállalkozás. Módszerére jellemző a tömbös szerkesztés, egy-egy íróról igyekszik átfogó képet bemutatni, a róla szóló lényegesebb irodalommal együtt.
Forrás: Világirodalmi lexikon, 9. kötet