concetto
concetto [koncsetto] (olasz 'fogalom', 'ötlet', 'lelemény'); concepto [konszepto] (spanyol); conceit [konszít] (angol), Konzetti [koncetti] (német): többnyire intellektuális eredetű, bonyolult és túlzó metafora, amely meghökkentő, váratlan hatású. Költője, kigondolója olyan elemeket hasonlít össze, amelyek közt csekély rokonság van, esetleg semmiféle közös vonás nincs, vagy olyan képeket helyez egymás mellé, amelyeknek hangulata eltérő. Két fő típusát szokás megkülönböztetni: 1. Petrarcai-típus: ebben fizikai élményeket ír le metaforikusán a költő, s a concetto gyakran →hyperbola formáját ölti, — mint a Petrarca-sorban (Canzone, 8): Ha hóvá válok az égő sugárban... O 2. Metafizikus típus: ennél a leírt dolog szellemi funkciói jutnak kifejezésre olyan közvetítő által, amelynek semmiféle fizikai vonása nem egyezik az illető dologéval, — mint pl. A. Marvell The Definition of Love-jának alábbi soraiban: Mint két vonal — két szerelem, bár ferdék, egymást metszhetik; párhuzamos bár s végtelen, a miénk nem találkozik. (ford. Tótfalusi I.)
A Petrarca- típusú conceit általában a concettismo, marinizmus, euphuizmus, gongorizmus (→culteranismo, conceptismo) szeszélyes és dekoratív alakzatainak kevésbé jelentős formáivá alakult, később azonban újból virágzásnak indult az Erzsébet-kori szonettköltőknél és T. Tassá nál. A metafizikus típus nemcsak a 17. sz.-i angol költészetben (J. Donne és követői; →metafizikus költők), valamint európai követőiknél játszott fontos szerepet, hanem a 19. sz.-i francia szimbolistáknál, sőt jelenkori költőknél is két fő változata alakult ki: a kiterjedt extended conceit, amelynél a kezdő analógia alá van rendelve az ötletesen részletező kibontásnak, mint pl. J. Donne híres soraiban (A Valediction: Forbidding Mourning): Nem egyek ? Csak úgy nem, akár a körző két szára nem egy; egyik — lelked - látszólag áll, de jár, ha a másik körbe megy... (ford. Tótfalusi I.) és a tömörített condensed conceit, melynél a szellemes analógiát vagy ellentétet a költő hatásos rövidséggel fejezi ki, mint pl. T. S. Eliot alábbi soraiban (The Love-Song of J. Alfréd Prufrock): Ha már kiterült az éj a város egén, mint az elkábított beteg a műtőn... (ford. Kálnoky L.) Az ötletesség, mely előfeltétele a hasonlóság megteremtésének, szemmel láthatóan nem hasonló dolgok közt, alapvetően meghatározza a concetto sikerét. A jó concetto keltette érzelmi hatáshoz nem elegendő csupán a meglepetés, vagy — ahogyan Dr. S. Johnson mondja — a conceitet létrehozó perverzitás fölötti elcsodálkozás, — hanem ezen túlmenően 317 szükség van a conceitbe foglalt kapcsolat (analógia vagy ellentét) végső érvényességének elismerésére és az ezen való elcsodálkozásra is. Ez utóbbi teszi lehetővé, hogy a conceit ne csupán ornamentika, hanem a látomás eszköze legyen. O (→barokk, angol irodalmi formák, olasz irodalmi formák, metafora). O írod.: R. M. Alden: The Lyrical Conceit of Elizabethans (Studies in Philology, 1917); R. M. Alden: The Lyrical Conceits of the Metaphysieal Poets (Studies in Philology, 1920); K. M. Lea: Conceits (Modern Language Review. 1925); G. Williamson: The Donne Tradition (1930); C. Brooks: A No te on Symbol and Conceit (American Review, 1934); M. Praz: Studies in 17 th-Century Imagery (1939); G. R. Potter: Protest against the Term Conceit (Philological Quarterly, 1941); C. Calcaterra: L'ingegno e il genio del Seicento (1944); La criticá stilistica e il Barocco letterario (Atti del secondo congresso internazionale di Studi italiani, 1957): Bán I.: A barokk (1962); D. L. Guss: Donne's Conceit and Petrarchan Wit (Publications of the Modern Language Association of America, 1963). Herczeg Gyula—Kovács
Endre
Forrás: Világirodalmi lexikon, 2. kötet