Tarn
1. folyó déi Franciaországban, Loze, Aveyron, T., Haute-Garonne, Tarn-et-Garonne départementokban. A Lozere-hegy déli lejtőjén, Villeforttól 8 km.-nyire ered, fölveszi balról a Tarmont és az ispagnaci híd alatt belép arosieri hídig nyuló 53 km. hosszu T.-canonba, amelyet a Méjan és Causse (l. o.) de Sauveterre szegélyeznek és amely néhol nem szélesebb 1000 m.-nél, falai pedig 4-600 m. magasak. Aveyron határán beletorkollik a Jonte, amely a Causse és Méjant, meg Noiret elválasztó hasonló canonon folyik keresztül, alantabb fölveszi még a Dourbiet, azután a Dourdout és Ranceot, Albinál hajózhatóvá lesz, beletorkollik még az Agout (Thoré, Sor és Dadouval), azután a Texcou és a hajózható Aveyron, mire a 147 km. hosszu folyó Moissac alatt torkollik. V. ö. Malafasse, Les gorges du T. (Toulouse 1889). - 2. T., francia département Tarn-et-Garonne, Aveyron, Hérault, Aude és Haute-Garonne közt, 5780 km
2 területtel, (1896) 339,827 lak.; D-i és K-i részét hegyek takarják, É-i és középső része dombos, a Ny-i ellenben sík. Hegyei: a Lacaunei hegyek (legmagasabb a Pic de Mantelet, 1266 m.), a Sidobrei fensík és a Montagne Noire, amelynek legmagasabb csúcsa a Pic de Nore (1210 m.) már Audeban van. Legnagyobb része a T. vizkörnyékéhez tartozik, amely itt veszi fel az Aveyront a Viaurral és Cerouval, a Tescout, a Ranceot és Agout-t a Thoréval, Sorral és Dadouval. A mérsékelt éghajlatu, jól öntözött département földje sok helyen igen termékeny; termesztenek benne főképen búzát (1893-ban 1.448,538 hl.), rozsot (279,773 hl.), árpát (10,829 q), zabot (215,937 q), továbbá kukoricát, hüvelyeseket, burgonyát, kendert, lent, ánist, sáfránt, végül szőllőt, különösen Gaillac körül (10 évi átlagban évenkint 321,468 hl. bort). A hegyes vidéken levő jó legelők az állattenyésztést is virágzóvá teszik (1887. volt 123,308 db. szarvasmarha, 92,500 sertés, 348,473 juh). A bányászati termékek közül a legfontosabb a szén Carmaux körül (ahol évenként mintegy 380,000 t. szenet termelnek), kevésbé fontos a mangánérc (Alban és Réalmont körül), a timsó (Alban mellett). A legfontosabb ásványvizforrások Lacabarede, Lacaune, Trébas, Méout, Bareges mellett vannak. A legfontosabb iparágak a gyapjuszövés, különösen Mazamet és Castresban, a vászonszövés, üveg-, papirosgyártás, vas- és rézöntés, acélgyártás stb. Járásai: Albi, Castres, Gaillac, Lavaur. Székhelye Albi. T. 1790. Languedoc azon részeiből alakítottatott, amelyek Albi, Castres és Lavaur püspökségeket képezték. V. ö. Joanne, Géogr. du T. (Páris); Bestié, Descr. du dép. du T. (Albi 1875); Crozes, Répertoire arch. du dép. du T. (u. o. 1875).