Spirochaetales
a →baktériumok egyik rendje. A megnyúlt, hajlékony falú, vékony, dugóhúzószerűen (spirálisan) csavarodva komplett csomót hoznak létre. Néhány különleges alak (csúcsi fonalak, laterális taréj és határozatlan alakú protoplazmaképződmények) előfordulhat. Legtöbbjük a szokásos baktériumfestékekkel nehezen festhető (Giemsa-festékkel egyenletesen lehet színezni őket). Kis fénytörésük miatt mikroszkópban nehezen láthatók, ezért sötét látótérben szokták vizsgálni őket. Szaporodásuk haránt irányú kettéosztódással történik. Néhány fajban granumok (volutinszemcsék és zsírzárványok) képződnek, melyek a sejtekben átlós irányban találhatók. Összes formájuk mozgó. Mozgásuk a valódi baktériumokétól eltérő, speciális kígyózó mozgás: csillóik nem találhatók, és a protoplazmából v. a központi helyzetű tengelyfonalból eredő plazmaszálaknak, v. a laterális krisztának lehet szerepe a mozgásban, bár ezeket a struktúrákat teljesen bizonyítottan kimutatni még nem tudták. Mozgásuk a hosszanti tengely körüli gyors csavarodó és forduló mozgásból áll, amellyel nedves aljzaton előre v. hátra mozognak. Sok faj emberi és állati kórokozó, de vannak szaprofiton és a szájüregben élő nem patogének is. Családjai: a →Treponemataeeae és a Spirochaetaceae. Az utóbbiba a dugóhúzószérűén csavarodott, 30 —500 f i m hosszú, hajlékony falú, aránylag vastag, mozgó fajok tartoznak. Álló édes- v. sós vizekben elterjedtek, de megtalálhatók a csigák bélcsatornájában is. Á Spirochaeta-nemzetség fajai hajlékony, spirál alakúan csavarodott, igen hosszú egysejtű fonalak, 35 /mi-nél mindig hosszabb (rendesen több száz f i m hosszú) méretűek. A protoplazma egy jól meghatározott tengelyfonal körül spirálisan kígyózik. Az elsődleges spirál állandó mozgása révén csúszik a nedves objektumok felületén. Periplazmatikus membrán- és keresztcsík-vizsgálatokkal nem mutathatók ki. Gram-negatív, szaprofita baktériumok. Édes- V . tengervizek iszapjában (különösen H 2S jelenlétében) elterjedtek. A S. plicatilis megnyúlt, hajlékony falú, vékony, 100
— 500x0,5—0,7 f i m méretű, tompa csúcsú Spirochaeta'plicatilis mozgásának és alakjának sematikus rajza lisan csavarodottak. Az egyes 2,0 f i m átm spirálok szabályosan követik egymást. Egy hajlékony, rugalmas, kitinből v. kitinszerű anyagból álló tengelyfonal mutatható ki, mely tripszines emésztésnek ellenáll. A sejtek Gram-negatívok és volutinszemcséket valamint zsírzárványokat tartalmaznak. Szaporodásuk haránt irányú kettéosztódással történik. Giemsa-festékkel ibolyaszínűre festhetők, míg vas-hematoxilinnal szürkére színezhetők. Legjobban alacsony ö 2-tenzió mellett és 20 —25 °C-on tenyészthetők. Bomló anyagokat tartalmazó, poshadó vizekben v. sós tengeri vizekben elterjedt, szaprofita.
Forrás: Biológiai lexikon 4. kötet (S–Zs), Akadémiai Kiadó, 1978, 70. oldal