Bethlen Elek
Bethlen Elek, gr., bethleni (*1777. márc. 20. Üreg, Tolna vm., †1841. febr. 11. Pest): történetíró. Gr. Bethlen Pál (*1739, †1795) vezérőrnagy és br. Kemény Krisztina fia. Felsőfokú tanulmányait Göttingenben végezte, ahol a felvilágosodás eszméit is megismerte. A történelem és az irodalom iránt érdeklődött, s kapcsolatot tartott fenn a kor jeles német íróival. Megtanult latinul, németül, franciául és olaszul. A magyar, ezen belül az erdélyi történelem forrásait kutatta, amelyekből jelentős gyűjteményt állított össze. E témakörben több művet is írt, ezek többsége kéziratban maradt. Az 1809-es nemesi felkelés idején Miksa főhg. főparancsnok hadsegéde volt. 1836-ban kamarás és az erdélyi királyi főkormányszék tanácsosa lett. - Göttingenben feleségül vette Vilma Platówot (*1772, †1832), akitől 1798-ban Pál fia született. Kéziratainak jegyzékét a Századok c. folyóirat jelentette meg (1887).
F.M. Halálfő fvígj., 1793); Ansichten von Sieben- bürgen (1818); Vestigia illustris familiae della Genga in Transylvania (1826); Geschichtliche Darstellung des Deutschen Ordens in Siebenbür- gen(1831).
Forrás: Magyar Nagylexikon, 3. kötet (Bah–Bij), Magyar Nagylexikon Kiadó, 1999, 759. oldal