Bethlen
Bethlen, Beclean <rom.>: város Romániában, a Nagy-Szamos bal partján, Besztercétől Ny-ra. L: 3070 (magyar, román; 1910), 10 039 (17% magyar; 1992). Textil-, élelmiszer-, fa-, fémipar. Közúti, vasúti csomópont. Első írásos említése: 1235 (Bethleem). Becsegergely nembeli Ant unokájának, Apának birtoka volt, akit 1258-1270 között említenek Bethlen néven. 1305-ben Bethlent és uradalmát az Apaíiak őse, Gergely szerezte meg. Egyházas hely (1334). Albert király megengedte Bethleni János fiainak, hogy várat építsenek (1438), amelyet Bethlen Farkas fejeztetett be az 1540-es években. A vár az egyik legjelentősebb erdélyi uradalom központja és a történelmi szerepű Bethlen család ősi fészke lett. 1551-ben Tinódi Lantos Sebestyén is megfordult itt. 1570-ben birtokosai, a Patocsiak négy sarokbástyás reneszánsz várkastéllyá alakították át. Báthori István Bethlen Boldizsárnak adományozta (1575), majd Báthori András bíboros kapta meg (1589). 1605-ben Kendi István birtoka, 1616-ban Haller Zsigmond szerezte meg, akiről testvérére, Haller Istvánra szállt. 1631-ben I. Rákóczi György birtokába került, aki főudvarmesterének, Kékedi Zsigmondnak zálogosította el. Tőle felesége, Berkóczi Anna örökölte, halála után pedig rokonaira, Béldi Pálra és Jánosra szállt (1659). 1661-ben Montecuccoli hadai szállták meg. Kemény János halála után hívei Bethlen várába menekültek, és ott várták meg Apafi kegyelmet adó levelét. 1674-ben Apafi Mihály itt végeztette ki Bánffy Dénest. A fejedelem a várat - megosztva - visszaadta Bethlen Farkasnak, Gergelynek és Eleknek (1678). A császáriak megerősítették, de 1703-ban a kurucok felgyújtották. A pusztuló épület köveit a barokk Bethlen-kastély építéséhez használták fel. 1919-ig és 1940-44-ben Magyaro.-hoz (Szolnok-Doboka vm.) tartozott. Ref. templom (gótikus, 15. sz.), Bethlen-kastély (barokk, 18. sz.; a Bethlen család kriptájával), ortodox (gör.kel.) templom (19. sz. eleje).
Forrás: Magyar Nagylexikon, 3. kötet (Bah–Bij), Magyar Nagylexikon Kiadó, 1999, 758. oldal